Ilyen volt az egyházkerület Adventi Estje

A Debreceni Református Kollégium Óvodájának adventi műsorával kezdődött a program (felkészítő tanár: Bródi Gáborné Mónika), majd az Egyesített Kórus, a Maróthi György Kamarazenekar, a Kharisz Rézfúvós Együttes és a Lituus Rézfúvós Együttes tagjai léptek a színpadra, akik a Halld, mint zeng az egész ég című karácsonyi  énekfeldolgozást adták elő Tóth Donát vezényletével. Nemcsak az egyházkerület fenntartásában működő óvoda, hanem az egyik általános iskola, a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola is bemutatkozott: a Vox Iuventutis Gyermekkar Kissné Szemző Eszter vezetésével John Rutter Mary’s lullabay című énekét adta elő, majd maradva a színpadon, az iskola pedagógusa, Vad Péter Zsigmond: Ó, kicsinyke Betlehem, majd Örvendj, világ című darabját adták elő a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola Kicsinyek Kórusával.

A jól ismert Ó, jöjjetek, hívek című karácsonyi énekfeldolgozást az Egyesített Kórus, a Maróthi György Kamarazenekar, a Kharisz Rézfúvós és a Lituus Rézfúvós Együttes segítségével, Csobán Gyula Endre feldolgozásában, Sárosi Dániel egyházkerületi zenei főigazgató orgonajátéka mellett, Vass Sándor vezényletével élvezhette a közönség. A folytatásban Lisznyai Gábor és Nagy Csaba Zoltán Ó, jöjj le, Messiásunk című darabja csendült fel a Debrecen-Homokkerti és Debrecen-Széchenyikerti gyülekezeti kórusok, a Nagyerdei Református Kamarakórus, a Nagytemplomi Gyülekezeti Kórus és a Maróthi György Kamarazenekar előadásában, vezényelt: Tóth-Bartók Dániel.

Az adventi esten három alkalommal segítette a karácsonyra való hangolódást igei gondolataival Fekete Károly, tiszántúli püspök. Elsőként arról beszélt, hogy az advent annak megértése, hogy embertől nem vezet út Istenhez, de az Isten utat talál az emberhez.

"Tévhit, hogy a fejlődés mentheti meg a világot. A fejlődés hajszolására rámegy az életünk. Az ember a növekedésbűvölet rabszolgája lett, mintha a növekedés vezetne el a földi mennyországhoz. A belső, lelki-szellemi növekedésre lenne nagy szükségünk, hogy emberebb emberek legyünk" – jelentette ki a püspök. Csodának nevezte, hogy Krisztus meglátogatja az embert, mert "semmi vonzót nem tudunk felmutatni, ami Őt, a magas rangú látogatót csalogathatná". Kiemelte, hogy nem dicsekedhetünk megingathatatlan hittel, megsokszorozott tálentumokkal, nem tudunk felmutatni teljes körű ismereteket, érvényesülő igazságosságot, és híjával vagyunk az őszinte szavaknak, a kifogyhatatlan szeretetnek, a kikezdhetetlen békességnek is.

"Krisztus azonban minden torlaszt, akadályt, feltartóztató erőt áttörve, képes még az egeket is meghajlítani, hogy testközelbe jöjjön és megkeresse, megtartsa, ami elveszett, és elhozza a mélység és a magasság megváltó találkozását" – zárta első áhítatát Fekete Károly.

Gondolatait követően Kodály Zoltán Adventi énekét adta elő a Debreceni Kollégiumi Kántus, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Vox Essentia Kamarakórusa, a Kálvin Kamarakórus, a Szenci Molnár Albert Felsőoktatási Diákotthon Kamarakórusa, és a Vox Antiqua Kamarakórus a kántus karnagya, László Lóránd vezényletével.

Az újfent színpadra lépő Fekete Károly ezúttal a megérkezésről beszélt. Hangsúlyozta, hogy Isten sokszor földet ért már.

"Volt, amikor úgy gondolta, hogy követelő és félelmetes látogatás kell, volt amikor számon kérte az övéit, mint egy szigorú bíró. Jött már ítéletesen és felelősségre vonóan is: özönvízzel, jónéhányszor dörgő szózatokkal, füstoszloppal és tűzoszloppal, hadjáratok csatazajával, valóságos villámlátogatással és sok más félelmetes természeti jelenséggel. De jött próféták ígéretes szavával, ellenségektől szabadító győzelmekkel és áldás-esztendők sorával. Mindez hatásos volt, de nem volt elég hatékony" – fogalmazott.

"Krisztus születésekor egyszerűen, a legegyszerűbbek között jelent meg a Legnagyobb, hogy újjászülje a Mindenséget. A fogadó bizottság tagjai a betlehemi mezők pásztorai voltak, akik tették a dolgukat: vigyáztak a nyájra. Reflektorfénybe kerülnek a megvetett szolgálatban állók, a tisztátalanoknak bélyegzettek, a ranglétra legalsó fokára kerülők, a peremre szorultak, mert körbevette őket az Úr dicsősége. Isten azóta is folyamatosan keresi a módját, hogy ráébresszen bennünket a rászorultságunkra, a védtelenségünkre, de a kiválasztottság tudatunkra is" – bátorított az egyházkerület püspöke.

Az áhítatot megelőző öt kórus közös előadásában csendült fel Michael Praetorius és Jan Sandström Es ist ein Ros entsprungen című darabja, vezényelt: Kiss Csaba Márton. Majd ismét a gyülekezeti kórusok érkeztek, akik Nagy Csaba Zoltán Soha nem volt még című darabját adták elő a szerző vezénylete mellett. Az utolsó áhítat előtt elhangzott Robert Lucas Pearsall Hadd zengjen énekszó című műve a Debreceni Kollégiumi Kántus, a DRHE Vox Essentia Kamarakórusa, a Kálvin Kamarakórus, a Szenci Molnár Albert Felsőoktatási Diákotthon Kamarakórusa és a Vox Antiqua Kamarakórus interpretálásában, Szabóné Fodor Adrienne vezetésével.

Utolsó üzenetében Fekete Károly az örömről szólt a Lk 2,10-11 alapján. Azt fogalmazta meg, hogy aki továbblát a jelnél és látja, hallja az Üdvözítő Krisztust, az folyamatos feladatként fogadja az angyal-ének üzenetét. 

"Először is komolyan veszi a felhívást: Dicsőség a magasságban Istennek! Ha Isten cselekedete kerül a középpontba, akkor ott nincs helye az öntömjénezésnek, az emberdicsőítésnek. Azért vagyok keresztyén, hogy Isten feltétlen uraságát elismerjem és hirdessem. Nincs a világnak olyan része, nincs az életemnek olyan porcikája, amely ki lenne vonva az Ő szuverén hatalma alól" – jelentette ki Fekete Károly, majd azzal folytatta, hogy az angyal-ének azt is feladatul szabja, hogy a földön békesség az isteni jóakarat embereinek.

"Azaz: árassz békességet magad körül! Igyekezz megfelelni az Úristen tetszésindexének. Ehhez munkáld a jó akaratot az emberek között. A karácsonyi örömüzenet arra az útra akar indítani, amelyiken alapszabály, hogy a Gonoszt jóval lehet meggyőzni." Üzenetét azzal zárta, hogy "engedjünk Isten eredeti szeretet-szándékának, amit jótetszéséből bennünk is helyre akar állítani az ünnep csendjében." Ahogy fogalmazott: a szemtől, a fültől a szívig jutó örömhír tesz bennünket zenét hallgató közönségből Isten karácsonyi szószólóivá, az Üdvözítő hírnökeivé.

A folytatásban a Giovanni Gabrieli által írt Canzona a 12. tónusban csendült fel a Kharisz és Lituus Rézfúvós Együttesnek köszönhetően (együttesvezetők: Szerencsi Imre és Kovács János). Végül pedig az Ó, áldott éj karácsonyi énekfeldolgozás zárta az estet az Egyesített Kórus, Maróthi György Kamarazenekar, a Kharisz Rézfúvós Együttes és Lituus Rézfúvós Együttes előadásában, Tóth Donát vezényletével.

Az eseményen készült fotók megtekinthetők itt:

Tiszántúli Református Egyházkerület