Elengedni a múltat
„Isten nem mindig látványos jelekkel érkezik, mégis valóságosan készít új utat ott, ahol mi már csak a régi sebeinket, hegeinket, nehéz terheinket látjuk” – Szabó Gergő Ottó gondolatai advent harmadik vasárnapjára.
„Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.” (Ézsaiás 43,18-1)
Idén Advent idején újra megszólal Ézsaiás próféta szava: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem…” Gyakran szeretünk visszatekinteni, elrévedni a múlt szépségeiben miközben felsóhajtunk, hogy régen milyen jó is volt! Azonban a próféta szavai figyelmeztetnek minket is: ne csak a szemünkkel látható dolgokban, eseményekben keressük Istent és az Ő munkáját. A megújulás csendben kezdődik: egy halk figyelmeztetésben, egy váratlan békességben, a szív lassú puhításában. Isten nem mindig látványos jelekkel érkezik, mégis valóságosan készít új utat ott, ahol mi már csak a régi sebeinket, hegeinket, nehéz terheinket látjuk.
Advent csendességében helye van annak, hogy megtanuljuk elengedni a múltat, amely gúzsba köt minket, engedni azt, hogy Isten átformálja a szívünket, a gondolatainkat, felébressze bennünk a reményt és megnyissa azt az új kezdetet, ami már elkezdett kibontakozni. A várakozás, Jézus érkezésére emlékeztet minket: Isten ma is képes újat teremteni bennünk. Képes olyan életet formálni, amiben nem a múlt sötét árnyai uralkodnak, hanem az Ő világossága csendben fénylik és megállítatlanul növekszik.
Fotónkon a Nyírmihálydi Református Egyházközség temploma látható.
...