Kertész Eszter: Szalma és glória

Angyali üdvözlet


(Mária)

Milyen szűk e szoba,
milyen apró vagyok benne én,
a magasságból egy csillag fénye
az ablakon át mégis elér.
Elfér szememben az ég,
a csillagfény, a messzeség…
Szívemben elfér-e Isten?

(Gábriel)

Üdvözlégy, Mária, ki Isten szívében laksz!
Ne félj! Téged választott
leányának, jegyesének, édesanyjának.

A végtelen fog benned növekedni,
a határtalan tőled kér majd enni,
bölcsője leszel, vigasza, támasza.
Igenedbe fészkel Istened, Mária.

(Mária)

Őt szolgálom, mint cérnaszál,
mely a szakadt gyolcsot összevarrja.
Nincs vágyam más: minden úgy legyen,
ahogyan Ő akarja.

Mária

Belőlem nőtt drága gyermek,
az angyalok énekelnek,
az éj csupa furcsa fény.
Rozzant ajtó megcsikordul,
nyers férfiak könnye csordul.
Tudom, nem vagy az enyém.


Tied vagyok mindenestül,
ajtód, amelyen keresztül
megérkeztél, Jézusom,
elcsigázva, meggyötörve,
anyaölből anyaföldre.
Nem vagy enyém, jól tudom.



Nincs több ilyen földi anya,
kit gyermeke megváltana.
Én Istenem, milyen ár!
Lelkemben a kard már forog,
míg beszélnek a pásztorok.
Egész világ téged vár.