Ámde Krisztus…

A feltámadás himnuszának szavai ezekben a napokban másként hatnak rám, pedig már annyiszor olvastam: „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.” (1Kor 15,19-20) Családunk személyes vesztesége, a minden élők útján pár napja elment Kedvesünk átszenderülése „Odaátra” ismét szembesít engem is a gyász valóságával, bár a hírek is nap mint nap a halál diadaláról harsognak. A meghalás tönkre tevő fullánkja sokunkat nyomorít. Ezért abba kapaszkodok, hogy tudom: mi és szeretteink a halálunkban is az élő Krisztushoz tartozunk! „Az elhunytak zsengéje” – ránk nézve azt jelenti, hogy a zsenge = jel, ígéret, mintapéldány és azt ígéri, hogy a többieknek, nekünk is feltámadás lesz a jövőnk.

   Isten főtémáját, az életet, semmi nem nyomhatja el. Isten nem halálgyáros és Ő nem a halál tematizálásán igyekszik! Miközben az ember sírásója az életnek, addig Isten minden időben az ember sírjának megnyitásán szorgoskodik. Nem halál-listát gyarapít, hanem életet munkál. Az élő Krisztus kínálja átfordító erejét, hogy halálunkat életre, sírásunkat örömre, szomorúságunkat vigaszra, félelemünket bizalomra fordítsa. Fel akarja emelni félelmes tekintetünket, hogy nézzünk a diadalt arató Krisztusra és mi őbenne reménykedjünk!

Fekete Károly