Ökumenikus istentiszteleten ünnepelték a reformáció napját Debrecenben
Az istentiszteletet ezúttal is megelőzte a Kálvin téri Emlékkertben felállított emlékművek megkoszorúzása. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Hadházi Tamás, a Debreceni Református Egyházmegye esperese, Asztalos Richárd evangélikus lelkész és Bereczki Lajos baptista lelkipásztor mellett Széles Diána, Debrecen alpolgármestere helyezett el koszorút a 17. századi protestáns gályarabok emlékművénél, Bocskai István szobránál, majd a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulója alkalmából készített emlékmű előtt.
A főhajtást követően a Nagytemplomban gyűltek össze a protestáns gyülekezetek tagjai. Hadházi Tamás esperes köszöntőjében elmondta, hogy Luther Márton fellépésének célja az egyház megreformálása, a Szentíráshoz mint mércéhez való visszatérés volt. Hozzátette: az emlékistentiszteleten nemcsak a múltba tekintünk, hanem Isten megújító erejét kérjük a jelenre is, hiszen folyamatosan meg kell újítanunk hitéletünket, és egyházaink hitéletét is.
Hadházi Tamás, a Debreceni Református Egyházmegye esperese
Szavait követően az Egyesített Protestáns Kórus szolgálatát hallgathatták meg a résztvevők, majd Pafkó Tamás, a Trinity Baptista Gyülekezet lelkipásztora vezette imádságban az egybegyűlteket.
Az idei alkalmon a 46. zsoltár alapján szolgált Asztalos Richárd, a Debreceni Evangélikus Egyházközség lelkésze és Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke. Asztalos Richárd a zsoltár első felének felolvasása után elmondta: a reformáció az Istenhez térés, a szabadság örömhíre. Hozzátette: az egyháznak be kell töltenie az Istentől kapott hivatását.
Asztalos Richárd, a Debreceni Evangélikus Egyházközség lelkésze
„Nem eltávolítani, nem falat húzni, nem az erős vár békességében megpihenni, hanem kilépve az ajtón kimenni az emberek közé vállalni a szolgálatot” – fogalmazott az evangélikus lelkész.
Fekete Károly a 8-12. versek felolvasása után úgy kezdte igemagyarázatát, hogy Isten jelenlétének következményei vannak: akár számolunk vele, akár nem. Kiemelte azt is, hogy a zsoltáríró „Csendesedjetek el!” felszólítása nem egy meditációra hívó szó, hanem az Istenre találás csendje, az igazi reformáció kezdete.
Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke
„A reformáció kezdete nem az volt, hogy Lutherék, Kálvinék és Zwingliék jól odamondtak a többieknek. A reformáció kezdete nem a vagdalkozás, az ellenkezés és a harc volt. Ebben is különbözik minden egyéb forradalomtól, mert a reformáció csenddel kezdődik. Ma sincs másként: az Istennel eltöltött csendesség az átalakulásunk kezdete, és amely során életünk Urának ismerjük el Őt” – hangsúlyozta az egyházkerület püspöke.
Az istentisztelet úrvacsorával folytatódott, amely során a protestáns felekezetek megélhették Krisztus általi közösségüket.
Az ünnepi alkalom zárásaként Visky András emlékbeszédére került sor. A Kossuth-díjas író a reformációról azt mondta: ez egy boldog és nehéz szó. Kapcsolatba hozva anyanyelvünkkel, hozzátéve, hogy ha az áldás szavát szóljuk, bízunk a szó cselekvő erejében és az Örökkévalóban, aki teremtő szóval hozta létre az univerzumot.
Visky András, Kossuth-díjas író
„Ha viszont szavakkal ontunk vért – magasztosnak vélt eszmék és célok nevében akár – akkor egyszerűen gyilkosok vagyunk” – folytatta gondolatait Visky András.
Az író kifejtette, hogy napjainkban a 95 lutheri tétel mellé bizonyára új felismeréseket is szegezne templomaink ajtajára a Szentlélek.
„Az egyik új, reformációt sürgető felvetés közéleti jelenlétünk módjára, a másik viszont az istentiszteleti gyakorlatunkra vonatkozóan tesz fel kérdéseket” – tette hozzá Visky András.
Az alkalom teljes egészében visszanézhető a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség Facebook-oldalán.
Az istentiszteletet követően Visky Andrással Gundel-Takács Gábor újságíró, műsorvezető beszélgetett hosszabban Istenről és Emberről címmel. A beszélgetés megtekinthető itt:
A reformáció napi koszorúzás, az istentisztelet és a beszélgetés fotóiból készült galéria itt található:
Tiszántúli Református Egyházkerület
Fotók: Miskolczi János