Az örök élet reménysége

Az élet Isten egyszeri és páratlan ajándéka, amelynek komolyságát az adja meg, hogy a halál a földi élet visszavonhatatlan lezárását jelenti. A halál kegyetlen dolog, amellyel lezárul az üdvösség megszerzésének lehetősége. De milyen jó, hogy a halálunk tényénél is fontosabb a másik tény: a földi élet lezárulása után Krisztustól még a halál sem választhat el. Ezért tekintünk halálunkra azzal a vigasztalással és bizonyossággal, „hogy testestől-lelkestől – akár élek, akár halok – nem az önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok.” (Heidelbergi Káté 1.)

Istennél már megvan az a fantasztikus jövendő, az örök élet, amely meghaladja fantáziánkat, kifejezéseinket, vágyainkat: olyan lesz az, „amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.” (1Kor 2,9) Pál apostol szárnyaló szavai azt érzékeltetik, hogy az emberi felfogóképesség teljessége, az érzékek-érzelmek-értelem együttese sem képes kiismerni Isten jövőbeli távlatait. Ami ott várja az embert, az olyan meglepetés lesz, amit nem érdemes találgatni. Három dolog azonban bizonyos: életünk elmúltával az örök élet öröme vár ránk, ott teljes boldogság lesz, és ahol Istent örökké dicsérni fogjuk.

Az örök élet öröme mindent betöltő öröm lesz. Ez az öröm Istentől származik majd.

A teljes boldogság a földi élettel szemben mentes lesz a fájdalmasan gyötrő hiányérzetektől, és a teljesség világa tárul majd elénk. Olyan közösségben lehetünk majd Istennel, amelyet többé nem ronthat meg a bűn.

Az eljövendő dicsőségben alapvetően nem valami önző élvezetről lesz szó, hanem mindannyiunk örök öröme lesz Isten örök magasztalása és dicsőítése.

Van egy kedves középkori történet két szerzetesről, akik sokat beszélgettek az örök életről. Megígérték egymásnak, hogy aki előbb hal meg, az megosztja majd a másikkal milyen is az örök üdvösség. Ha az megfelel az elvárásainak, az elhunyt csak a taliter (OLYAN) szócskát kell üzenje. Ellenkező esetben azt kell mondania, hogy aliter (MÁS). Az egyik szerzetes meghalt. A történet szerint ez megjelent álomban a barátjának, és a következő elgondolkoztató szavakat mondta: totaliter aliter – azaz: EGÉSZEN MÁS!

Fekete Károly