Szabadságvágy

A világtörténelem szerteágazó szálait fel lehet fűzni két nagy élethelyzet egymást követő sorára: a szolgaságba taszítottság és a szabadságvágy fellángolásának dialektikájára. Minden korban tanulságos felfedezni, hogy a leverettetésből, a kisemmizettségből, az elhallgattatásból mi módon jön el az átfordulás a felemeltetésbe, a győzelembe, az ember-számba vételbe. Pál apostol arra emlékeztet, hogy „ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.” (Gal 5,13) Forradalmi korszakváltásokban, az élethelyzet-váltásokban is az előtt a nagy kérdés előtt állunk: marad-e a belenyugvás, a belekövülés a sokváltozatú, testreszabott szolgaságba, netán a szabadosságba, vagy van-e ereje fellángolni a szabadulni akarásnak.

Örökkévaló Istenünk!

Adj nekünk tisztán látást, hogy a történelmi leckék nagy felismeréseiből, a feláldozott életsorsokból, a szabadságvágy fellángolásából hadd vonjunk le helyes következtetéseket. Láttasd meg velünk a zsarnokság, a megtorlás, a szolgaság és a korlátozottság eltorzító és megnyomorító hatását. Hisszük, hogyha Hozzád térünk és Te leszel egyetlen Urunk, akkor feltámad a mi világosságunk. Jöjj velünk, hogy megnyíljon előttünk a megújulás útja, és lehessünk áldássá ebben a világban. Ámen.