Az öröm és elégedettség ünnepe: Szatmár Határok Nélkül

Szinte zsúfolásig megtelt a nagyecsedi református nagytemplom a Szatmár Határok Nélkül találkozó alkalmából. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke Pál apostol örömre hívó szavaival nyitotta meg az istentiszteletet. „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Fil 4,4)

Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke

Prédikációjában arról beszélt, hogy a krisztusi öröm nem felszínes derű, hanem olyan alapérzés, amely a feltámadott Jézus közelségéből fakad. Rámutatott, hogy Pál börtönből írt levele mégis örömöt sugárzott, mert az apostol nem a körülményeire tekintett, hanem az Úr jelenlétére. – A mi Urunk nem örömgyilkos, nem mosolytalan, nem besavanyodott életre hív, hanem olyan kiegyensúlyozott életformára, amelynek az alapvonása az öröm. Nem akármilyen örömről beszél itt Pál apostol. Nem egy parttalan, duhaj és fékezhetetlen örömről, hanem olyanról, ami keretezett, helyzethez illő, és amely derűssé teszi az embert. A keresztyén ember elvehetetlen és felülírhatatlan örömforrása az, hogy van megváltás, van kiben bízni, van út, és ez az út a szabadulásra visz – fogalmazott.

A püspök arra figyelmeztetett, hogy ezt a belső örömöt táplálni kell, különben elfojthatják a megszokás, az önzés vagy a félelem falai. Hangsúlyozta, hogy az öröm mindig közösségben teljesedik ki. – Az öröm embere odalép a másikhoz, fárad érte, utat tesz meg. Ezért nagyon fontos, hogy a határon túli testvérek is itt vannak, hogy vették a fáradtságot és eljöttek. Átlépték a határt, keresték egymás szívét és tekintetét, hogy a lemerült szíveket együtt, egymással fel tudjuk tölteni – mondta Fekete Károly.

A továbbiakban Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki püspök Pál apostol elégedettségét állította példaként a gyülekezet elé: – Felszabadultan mondja Pál, hogy megtanultam. Valamit megtanulhattam, mégpedig azt, hogy elégedett legyek azzal, amim van. Nyilván, hogy ott volt az apostol életében rengeteg szenvedés, de mégis úgy tekint a megpróbáltatásaira, úgy tekint a nyomorúságaira, mint amelyek által ő erősödött, gazdagodott, sőt bölcsebbé lett.

Bogdán Szabolcs János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke

A püspök hangsúlyozta, hogy bár Pál börtönben raboskodott, mégis hálás szívvel tekintett minden helyzetre, mert Krisztusban látta a forrását. – Egy elégedett ember képe rajzolódik ki előttünk az Ige által. Pál apostol egy elégedett ember volt, bár a helyzete mai szemmel nézve nem volt valami biztató, hiszen börtönben volt, bilincseket hordozott, sőt, a halálos ítélet kimondása ott lebegett a feje felett, és még sincs egyetlen panasz szó sem az ajkán. Ezzel szemben mi mennyit szoktunk panaszkodni, zúgolódni, elégedetlenkedni! Pál példája arra hív, hogy mi is tanuljuk meg az elégedettséget – fejtette ki Bogdán Szabolcs János. A püspök szerint az apostol titka abban áll, hogy minden nap tanulni engedte magát Isten kezében, és ebből fakadt a tudása és ereje. – „Megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van” – mondja Pál. De ez nem keserű beletörődés, hanem felszabadultság. Úgy tekint a megpróbáltatásaira, mint amelyek által ő erősödött, gazdagodott, sőt bölcsebbé lett. Ez a tanulás hozza el azt a tudást, amely biztonságot ad: „Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is”, mert tudom, hogy „mindenre van erőm Krisztusban” – fejtette ki igehirdetésében a püspök.

A két prédikáció egymásra felelve mutatta meg, hogy az öröm és az elégedettség forrása egyaránt Jézus közelsége. Fekete Károly az öröm felszabadító erejét, Bogdán Szabolcs János pedig az elégedettség titkát állította középpontba, együtt rajzolva ki a keresztyén élet örömben és erőben gyökerező útját.

Fülöp István, a Reformátusok Szatmárért Egyesület elnöke beszédében a krisztusi szeretet és a jócselekedetek fontosságára hívta fel a figyelmet: – Ez az alkalom a Szatmár Határok Nélkül, és ez a gyülekezet a jézusi szeretet kovásza. Ha majd hazamegyünk hajlékainkba, és ezen krisztusi gondolat, szellemiség mellett éljük a mindennapjainkat, akkor mint kovász majd kenyérré duzzad, és talán eljön a várva várt béke.

Végül Szalay Kont, a Szatmári Református Egyházmegye esperese a történelmi gyökereket idézte fel, rámutatva az 1545-ös Erdődön tartott zsinatra, amely hűségre és az egység megőrzésére inti napjaink reformátusait. – Hála legyen a mindenható Istennek. Ezek a dolgok köteleznek bennünket a hűségre, az egységre, az összetartozásra, köteleznek bennünket arra, hogy ellene mondjunk minden szétszakító törekvésnek – hangsúlyozta az esperes.

Az ünnepi istentiszteleten adták át a Milotai Nyilas István-díjat, amelyet idén Czibere Károly, a Református Szeretetszolgálat főigazgatója vehetett át. A díjazottat Gaál Sándor, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese méltatta, hangsúlyozva a szülőföld iránti elkötelezettségét és sokrétű szolgálatát, valamint párhuzamot vont a díjazott és az elismerés névadója között.

Balról jobbra Gaál Sándor, Kovács Lajos, Czibere Károly, Fülöp István és Szalay Kont a díjátadást követően

A nap második része a szabadtéri programok jegyében telt: hagyományőrző csoportok, népdalkörök léptek fel, és idén is megtartották a rendezvény egyik legnépszerűbb elemét: a már hagyománnyá vált főzőversenyt. Idén először focibajnokságot is rendeztek, amelyen fiú- és lánycsapatok is pályára léptek. A református találkozó Szekeres Tamás – 25 év az Omegában című élő koncertjével zárult.

A reformatus.hu oldalon megjelent teljes beszámoló elolvasható ide kattintva.

A rendezvényről a Kossuth Rádió Minden időben című műsorába készült összeállítás, amely meghallgatható itt.

Szöveg: Gál Márk
Fotó: Pocsai Petra (reformatus.hu); refszatmar.eu