Imádság a vezetőkért - ünnepeltek Hajdúbagoson

Az istentiszteleten Fekete Károly püspök hirdetett igét a Bibliaolvasó Kalauz által az adott vasárnapra kijelölt 105. zsoltár 1. verse alapján: „Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt!” A püspök a szövetségújítás zsoltárának nevezte a 105. zsoltárt, amely minden istentiszteleten elhangzott, és emlékeztette Isten ószövetségi népét arra, hogy miért is lehetnek hálásak, és hogy ki az az Isten, akit érdemes segítségül hívni. A zsoltár „ünnepli az Isten trónfoglalását, és közben megkérdez bennünket: vajon méltó helyen van-e a mi életünkben, a mi gyülekezetünkben az Isten jelentősége, áll-e még az ő trónja, vagy talán trónfosztók vagyunk?"

A zsoltárversben elhangzó három felszólítás a lelkipásztor és a gyülekezet felé is követelményeket támaszt. Az első elvárás: „adjatok hálát az ÚRnak.” A keresztyén élet szempontjából a hála nem illemszabály kérdése, és nem csupán egy gesztus az Isten felé, hanem minden cselekedetünk mozgatórugójának kellene lennie. „Ezt a hálát nem mi szítjuk fel magunkban, és nem parancsszóra préseljük ki magunkból, hanem abból fakad, hogy mit tett és mit tesz Isten érettünk.”

A második felszólítás: „hívjátok segítségül” az ÚR nevét. Ősi tapasztalat, hogy az ember Istenre szorul. Ha az ember elismeri, és őszintén ki meri mondani, hogy szüksége van az Isten segítségére és erejére, akkor meg is kapja. „Az Istent segítségül hívó imádság az az ajtó, amin keresztül az Atya színe elé lehet jutni.” Istenközelben, a közös áhítatban felülkerekedhetünk önmagunkon és a szorongásainkon, a gonoszságainkon, de az érdemeinken is. Nem számít senki és semmi, csak a megsegítő Isten, aki kivesz ebből a világból, és bekapcsol bennünket a maga szentséges világába.”

A harmadik parancs: „hirdessétek tetteit a népek közt.” Az Isten igéje igényli a nyilvánosságot, ezért az üzenetnek ki kell zendülnie a templomból. A püspök bátorította a lelkipásztort és a gyülekezetet, hogy váljanak az Isten akaratának „élő hangvetőivé”, és üssenek meg egy más hangot, mint ami a világban körbevesz bennünket!

A beiktatás szolgálatát Hadházi Tamás esperes végezte, aki röviden ismertette Lukács Levente lelkipásztor életútját, majd jelképesen átadta a templom kulcsát és az egyházközség pecsétjét. Ezt követően a jelenlévő lelkészek egy-egy igei áldással köszöntötték szolgatársukat.

A beiktatott lelkipásztor igehirdetése következett, amely a Kolossé 4,2-6 alapján a kitartó imádság fontosságára mutatott rá. Lukács Levente figyelmeztetett, hogy minél inkább igyekszünk közeledni Istenhez, a kísértő és a világ annál inkább el akar vonni bennünket tőle. Ezért van szükség Isten melletti eltökéltségre és makacs ragaszkodásra, aminek a folyamatos imádkozásban kell megmutatkoznia. Hangsúlyozta, hogy a keresztyén embernek nem csak önmagáért, hanem másokért – így a vezetőkért – is imádkoznia kell. Pál apostol nem önös érdekből kérte a gyülekezetek tagjait, hogy hordozzák őt és munkatársait imádságban, hanem azért, „hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját”, azaz a bizonyságtételük által mások is átélhessék azt a csodát, amit ők átéltek. A lelkipásztor meggyőződése, hogy ahol a bizonyságtétel mögött van ima, ott van eredmény is: megnyílnak az ajtók, és befogadják az örömhírt. Hozzátette, hogy az tud kitartóan és szenvedélyesen imádkozni, aki megismerte Krisztust és az ő szeretetét.

Az igehirdetés után a lelkipásztor az Őszirózsa népdalkör közreműködésével köszöntötte édesanyját, majd nyilvános presbiteri gyűlés keretében a beiktatott lelkipásztornak szóló köszöntések következtek. Fekete Károly püspök, Szilágyi János egyházmegyei gondnok, Szabó Lukács Imre polgármester, Kincses Ilona, a lelkész édesanyja, Keresztyén Károly lelkipásztor és Paksi János, a hajdúbagosi gyülekezet főgondnoka kívántak áldást a lelkipásztor szolgálatára és a gyülekezet életére.

Az ünnepi istentisztelet zeneileg rendkívül sokszínű és gazdag volt, hiszen a gyülekezeti énekeken kívül Szabó Gizella szólóéneke, a gyülekezet egyesített kórusa, az Őszirózsa népdalkör és a Neonhal zenekar szolgálata is elhangzott. Az istentisztelet után a gyülekezet szeretetvendégségre hívta a megjelenteket.

Szöveg: Paczári András lelkipásztor, a Tiszántúli Református Egyházkerület teológiai referense
Fotók: Véghné Kiss Magdolna