Készség és öröm

Aki részesedett Krisztus áldozatának jótéteményeiben, az jó, ha másokkal is megosztja, amit kapott. Nem mindegy azonban, hogy ez a megosztás, ez az odafordulás milyen indulattal történik. Már Mózes 5. könyvében megszólalt a korholás: „Nem szolgáltál Istenednek, az Úrnak örömmel, és jó szívvel, amikor bőven volt mindened.” (5Móz 28,47) Az Egyház Ura sem elégszik meg a kötelességszerűséggel. Urunk elvárása több: követőitől azt várja el, hogy „készséggel és örömmel” végezzék szolgálatukat felebarátaik javára.  

A megigazító-bűnbocsátó Ige úgy szabadít fel a jó cselekvésére, hogy ami azelőtt félelemből és görcsösen történt, az most belső szabadsággal menjen végbe. A „jócselekedetek” akkor jók, ha a szeretet hozza elő őket. Mert ami szeretetből történik, az szívesen, szabadon és belső késztetésre történik.

A készség és öröm ismertetőjel: ahol ez a kettő harmóniában és tisztán jelentkezik, ott munkálkodik a Szentlélek, ott működik az anyaszentegyház közössége és Krisztus Lelke másokat is betagol a gyülekezet közösségébe.

Bátorító Szentlélek!

Kérünk, tápláld bennünk a készséget és az örömöt, hogy tolakodás nélkül és vonzóan forduljunk felebarátainkhoz. Segíts, hogy könnyebben tudják értékelni és elfogadni jó szándékú tetteinket. Ámen.