Tanévköszöntő

Egyházi iskoláink az új tanévben is királyi programmal indulhatnak és a jövőben is ez kell maradjon az irányuk: iskoláink feladata, hogy az áldásra nyitott gyermekeket és az áldásközvetítő felnőtteket segítse egymásra találni az áldásosztó Istennel.

A mi iskoláink úgy maradhatnak áldásos intézmények a jövőben, ha hisszük, hogy a szellemi építkezés és őrizet mellett valami nagyobb beépülés is történik. Azért érdemes munkálkodnia pedagógusnak és diáknak, mert tudjuk, hogy a hiábavalóság világából és a hiábavalóság fiaiból mi – az ismert énekünk szavaival mondott – „királyi gyermekek” lehetünk, beépülhetünk Isten családjába, az Ő népe közösségébe.

Református iskolánkra gondolva átmelegedhet a szívünk, amikor azt halljuk a 127. Zsoltárból: „Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: Nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.” (Zsolt 127,3-5)

Minden gyermekünk, minden tanulónk Isten áldása a számunkra. Meg nem érdemelt jutalom, reménység, felelősség. A legtöbb, amit tehetünk, hogy odavezetjük őket ahhoz a Hőshöz, aki ismeri, szereti, vezeti és oltalmazza, aki rendeltetésük, alkatuk, egyéniségük szerint bánik velük.

Fekete Károly
püspök