A mártíromság volt a Doktorok Kollégiuma idei plenáris ülésének témája

„Koncepciós per tárgyalására invitál a szentíró” – fogalmazott Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke nyitó áhítatában Péter nagytanács elé hurcolásáról (Apostolok cselekedetei 5. fejezet, 27-32.). Mint mondta, egy ilyen helyzetben emberfeletti higgadtnak maradni, minden szónak súlya van. A lelki főhatóság célja az volt, hogy zablát helyezzen az apostolokra, a vádló még Jézus Krisztus nevét sem mondja ki. Ha a tanítványok csak gyógyítottak volna, nem lett volna gond, de a tanúságtétel már problémát jelentett.

„Pedig ahol Jézus Krisztus neve erővel megszólal, ott jelek, csodák, szabadulások történnek” – emlékeztetett Fekete Károly. Ez a történet az elszakadás kezdete, mert elkezd különválni a vallásosság és „az izzó tűzzel való tanúságtétel”.

„Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek” – vallotta Péter, amikor tanúvallomásra volt szükség. A Lélek adta a szájába a szavakat, Ő az, aki nem engedi elfeledtetni a Jézus-ügyet. Így az apostolok sem lehetnek hamis tanúvá, mert Jézus megváltoztatta az életüket. A Nagytanács hiába tiltja meg Jézus nevének kiejtését, ők nem hajlandók erre. A püspök felhívta a figyelmet arra is, hogy ez az apostoli tapasztalat reformátori tapasztalat is lett minden alkalommal, amikor valaki feltette a kérdést: „mit tehet meg az egyház és mit nem?”

„Ott fordul át a gondolkodásunk, ahol eszünkbe jut a kecsegtető helyzeteknél: én ezt nem tehetem meg. Mert nem mondhatunk le arról, hogy Jézus Krisztust képviseljük, rá nem hozhatunk szégyent” – emlékeztetett. A Nagytanács a megfélemlítés és korrupció eszközeivel gátolta az igazságot és ma is veszélyben van, aki azt gondolja, „már annyira egyházias vagyok, hogy engem az Úristen se kér számon”. Az egyház zülléséhez vezet, ha ez a hamis lelki felsőbbrendűség kezd uralkodni, ha emberi szándékok győzedelmeskednek.

Fekete Károly hozzátette, ezeket megfontolva kell kérnünk a mérlegelés ajándékát, mert Krisztus nekünk is ad látást és hallást. Ez bátorságot ad, szókimondásra, helytállásra ösztönöz: „A Pártfogó nem hagy magunkra a tanúságtétel pillanatában. Ha mi gyávák is lennénk, a Szentlélek ereje ott van.” Azonban, aki nem volt benne a „nagy történet” folyamatában, nem tud miről beszélni. Bent kell lennünk a Krisztus-eseményben, különben nincs mit mondanunk. De ha benne vagyunk, az igaz bíró lát mindent és ígéri: „Ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt.” Erre emlékezve, és ebből erőt nyerve mindig lesznek, akik tanúságot tesznek a szabadításról, ahogy azt tették a protestáns gályarabok és megannyi mártír az elmúlt századokban.

A gyászévtized

Makkai László, a Doktorok Kollégiumának egykori főtitkára tette fel azt a kérdést, miért kell emlékeznünk olyasvalamire, amit el kellene felejtenünk? De meg is válaszolta: azért, hogy elfelejthessük – idézte fel Vladár Gábor, a Doktorok Kollégiumának elnöke. Mint mondta, ma is protestáns trauma az elhurcolt gályarabok története, ezért fontos emlékeznünk. „A szó eredeti jelentése alapján mártír az, aki másokat is meggyőző erővel szavakban és tettekben is bizonyságot tesz” – fogalmazott, majd hozzátette: semmiképp sem felekezetek közötti szakadékok mélyítése a cél, de azt fontos megértenünk és értelmeznünk, mi történt a 17. században.

A témában „Protestáns lelkészek vértanúsága – Gondolatok holland református szemszögből a 20. századba” címmel tartott előadást Gert J. van Klinken, a holland Protestant Theological University professzora, valamint „A 17. századi magyar protestáns mártírológia jellemzői” címmel Imre Mihály, a Debreceni Egyetem irodalomtörténeti professzora. Az előadásokról Imre Mihály, Dienes Dénes, Csorba Dávid és Szabó Előd kerekasztal beszélgetést folytattak Hodossy-Takács Előd moderálásában.



A plenáris ülés végén a résztvevők megkoszorúzták ifj. Dr. Varga Zsigmond emléktábláját, valamint a gályarabok emlékművét az Emlékkertben. A következő két napban a tagok a különböző szekciókban osztották meg egymással legfirsebb kutatási eredményeiket.

fotó: Hodossy-Takács Sámuel