Hivatástudat és hit irányítja Takácsné Paksi Mária pályáját

Hogyan értesült arról, hogy Ön kapja az elismerést?

Minden év végén az igazgatók, főigazgatók és fenntartók jelenlétében tartják meg az iskolabizottsági ülést, ahol javaslatokat lehet tenni pedagógusok elismeréseire. Az idén, amikor megtudtam, hogy engem is előterjesztettek erre a díjra, s a bizottság támogatta a jelölést, nagyon meghatódtam. Hosszú évtizedek munkája után egy ilyen elismerés szakmailag és emberileg is rendkívül felemelő, különösen úgy, hogy már közeledem a pályám lezárásához.

Milyen családi és gyermekkori élmények, minták vezették Önt a pedagógusi hivatás felé?

Földműves családban nőttem fel, Tiszaszőlősön, negyedik osztályos koromban határoztam el, hogy tanár leszek. Bár voltak pedagógusok, óvónők a családunkban, a döntésem főként belső indíttatásból, saját tapasztalatimból fakadt.

Milyen út vezetett a pálya megkezdéséig, és hol szerzett képesítéseket?

Az alapokat a Tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnáziumban szereztem, az érettségi után a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán – mai nevén: Eszterházy Károly Katolikus Egyetem – tanultam tovább. Tiszafüreden az akkori Széchenyi István Általános Iskolában csöppentem bele az oktatás világába.

Mikor került a Bán Zsigmond iskolába, és hogyan kezdődött itteni pályája?

2004-ben kaptam felkérést a helyi református lelkésznőtől, hogy indítsam el a Bán Zsigmond Iskolában a művészeti tagozatot, ami akkoriban egy merész és úttörő lépés volt. Számomra azonban inspiráló kihívást jelentett: a következő években el is végeztem a drámapedagógiát. Hamar sikerült elérni, hogy a különféle művészeti ágakban sok-sok tanuló bontakozhasson ki, és a művészeti iskola hamar fejlődésnek indult, népszerű lett.

Hogyan vált az intézmény főigazgatójává, és mit jelent Ön számára ez a szerep?

Ez a feladat szomorú apropóból, Ozsváth János igazgató úr tragikus halálesete után talált meg 2021-ben. Előtte már helyettes igazgatóként dolgoztam, de a fenntartó és presbitérium egyhangú bizalma által vettem át először ideiglenesen, majd a sikeres közoktatásvezetői vizsga után 2022 augusztusától immár hivatalosan is a főigazgatói posztot. Óriási kihívás ilyen szerteágazó intézményt vezetni, de megtisztelő is.

Miben látja az intézmény fejlődésének és bővülésének kulcsát?

Induláskor egy általános iskola és egy óvoda tartozott hozzánk, majd évről évre növekedett a művészeti tagozatunk és a két tanítási nyelvű tagozat is beindult, amely egyedülálló lehetőséget nyújt a környék gyermekei számára. 2021 óta tagintézményekkel bővültünk: Tiszaigar, Tiszaszőlős és Tiszaderzs óvodáival, illetve Tiszaszőlős általános iskolájával. Így mára ezer gyermek, 110 kolléga alkotja a közösségünket. Szerintem a családias, egymást segítő légkör, a következetesen fejlesztett szakmai programok, valamint a fenntartónk és az intézmény közötti élő együttműködés a sikerünk kulcsa.

Hány gyermek és dolgozó jár az intézmény telephelyeire?

A székhelyen, Tiszafüreden jelenleg 401 diák tanul, 250 tehetséges gyermeket oktatunk a művészetek világára, s az óvodában 134 kisgyermeket várunk őszre. A tagintézményekben egy-egy csoportban 26-40 gyermek jár, a legnagyobb a tiszaszőlősi általános iskola, amelyet 100 fős létszámmal vettük át.

Ön szerint mi áll a fejlődés, bővülés mögött?

Az utóbbi két évtized lendületes fejlődésének első számú okai a szülői igények, amelyek elvárták tőlünk a minőségi, innovatív oktatást – legyen szó akár kéttannyelvű, akár művészeti programokról, vagy akár a hitéleti nevelésről. Mindemellett a nyitott, lelkes pedagógusgárda, egymás támogatása, és a 21. század kihívásaira adott folyamatos szakmai válaszok mind-mind szükségesek voltak ehhez a dinamikus növekedéshez.

Mi történik nyáron az intézményben, a szünetben hogyan alakul a működés?

A nyári időszak sohasem jelent leállást. Ilyenkor számtalan szervezési, felújítási és fejlesztési feladatot végzünk: a székhely óvodában új csoportszobát alakítunk ki, ennek engedélyezésére várunk a hatóságoktól. A tagintézményekben kerítést cserélünk, új padokat szerelünk fel, és gondoskodunk arról, hogy minden létesítmény komfortosabb, biztonságosabb legyen. Közben megkezdődtek a nyári táborok, amelyeknek közösségformáló szerepük van.

Milyen táborokat szerveznek?

A napközis táboroktól indulva mára számos tematikus tábort kínálunk: különféle művészeti, kéttannyelvű és természetesen hittanos tábort, amelyek segítenek abban, hogy a gyerekek a nyár során is fejlődjenek, közösségi élményeket szerezzenek, emellett a szülőknek is nagy könnyebbség a hosszú nyári szünet alatt a gyermekfelügyelet megoldásában.

Milyen projekteken dolgoznak jelenleg az intézményben?

Három kiemelt projekt foglalkoztat most minket: az óvodafejlesztési program lassan a végéhez ér, de továbbra is folynak kisebb-nagyobb infrastrukturális fejlesztések a székhelyen és a tagintézményekben is. Nagy reményekkel tekintünk egy új közösségi infrastrukturális fejlesztés elé is, amely remélhetőleg megerősíti az intézmény szellemét és helyi bázisát —részleteket erről azonban jelenleg még korai lenne elárulni.

Mit jelent Önnek a Református Nagykunságért Pedagógiai Díj?

Ez az elismerés egyfajta összegzése mindannak, amit több mint három évtizeden keresztül az oktatásban megvalósítottam. Ugyanakkor nagy inspiráció is, megerősít abban, hogy amit csináltam, annak értelme volt. Nekem ez nem munka, hanem hivatás. Hiszem, hogy talán pont ez a hozzáállás szükséges ahhoz, hogy szeretettel és kitartással tudjak dolgozni.

A munka mellett mit tart fontosnak önmagáról, családjáról?

A pályám minden pillanatában mellettem volt a családom, a férjem, aki kamionosként dolgozik, két felnőtt gyermekem, s boldog nagymamája vagyok az unokámnak. A családom támogatása nélkül nem tudtam volna odaadással végezni ezt a munkát. Ők tartanak vissza a túlterheléstől is, segítenek felismerni, mikor kell megállni, megpihenni.

Milyen szerepet játszik a hit az életében, vezetői munkájában?

Református családban nőttem fel, mindig is része volt az életemnek a hit, az imádság. Azt vallom, hogy a Jóisten áldásával minden sikerülhet, és sokszor tapasztaltam, hogy a nehéz napokon is kaptam erőt felülről. Fontos, hogy a saját gyermekeimet, unokámat is ebben a szellemben neveljem, és az intézményt is így vezetem. Tagja vagyok a helyi presbitériumnak, igyekszem nemcsak szakmailag, de emberileg és lelkileg is példát mutatni.

Melyek a jövőre vonatkozó tervei – magánemberként és intézményvezetőként?

A legfontosabb, hogy aktív részese lehessek gyermekeim, unokám életének; szeretném őket felnőni látni, bízom benne, hogy továbbra is mellettük lehetek, támogathatom őket. Főigazgatóként is vannak terveim: két év múlva lejár a főigazgatói mandátumom, ha a presbitérium és a Jóisten is úgy akarja, örömmel folytatom a munkát. Szeretném, hogy amikor egyszer visszanézek, nyugodt szívvel mondhassam: mind szakmailag, mind emberileg tényleg maradandót hoztunk létre.

Ujvári László