Lelkészbeiktatást ünnepelt az Encsencsi Református Egyházközség

A Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Fekete Károly a János evangéliumának 10. fejezetéből vett, jól ismert igeszakasz alapján hirdette Isten igéjét.

„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, az látva, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket.  A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal.  Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért.” (Jn 10, 10-15)

A püspök szolgálatában Jézust mint a jó pásztort mutatta fel példaként a lelkészi szolgálatra nézve. Jézus azért jön, hogy életünk legyen. Az általa kapott bőség nem egyenlő a világ szerinti bővelkedéssel. "Akinek Jézusa van annak mindene van" – fogalmazott Fekete Károly.

Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke

A lelkészbeiktatással az Úr felkínálja gyülekezetnek, hogy olyan pásztora legyen, aki segít nekik betagolódni az anyaszentegyházba. A jó pásztor figyel a nyájra, éppen úgy, ahogy Jézus Krisztus. Ő az egyetlen viszonyítási pont. A béres viszont nem úgy viselkedik, mint a pásztor, és bár nyugodt időkben nehéz felismerni a különbséget, a farkas támadásakor kiderül, hogy ki az, aki béres és ki az, aki pásztorként viselkedik egy nyájban. A béres nem száll szembe a farkassal a nyáj védelmében.

"Egy gyülekezetnek nem béresre, hanem pásztorra van szüksége. A pásztori lelkület mindig éber: ha Krisztushoz köti magát és hozzá viszonyítja magát, akkor nem téved el" – zárta gondolatait a püspök.

Az igehirdetés után a lelkészbeiktatás szolgálatát Gaál Sándor, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese végezte. 

A beiktatást követően a megjelent lelkészek jókívánsága és áldáskívánása hangzott el. Felemelő pillanatok voltak ezeket a szívből jövő áldáskéréseket hallgatni.

A beiktatott lelkipásztor az aznapra kijelölt, 86. zsoltárt választotta prédikációja alapjául, abból is a 11. verset emelte ki:

Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet.”(Zsolt 86,11 )

Lakatos Tamás, az Encsencsi Református Egyházközség lelkipásztora

Az igehirdetés során három mozzanatot emelt ki a Szentlélek által: a tanulás, az igazságban való járás és az szívünk egészséges működése. Hangsúlyozta, hogy ez a "dávidi" fohász nem csak a zsoltáríró vagy a keresztyén ember fohásza, hanem a teljes megújulásra szoruló Egyházé.

„A zsoltáros könyörgése egy olyan fohász számomra, amely nem csupán erre a beiktatási ünnepségre való. Sokkal inkább egy lelki útirány, amit szeretnék nap mint nap bejárni. És amit – bízom benne – veletek együtt, közösen is követhetünk: Tanítson minket az Úr, mert nélküle eltévedünk! Vezessen az igazságban, mert nélküle csak igazodni próbálunk!
Egyesítse a szívünket, mert nélküle szétszór bennünket a világ! Ezért ez most nemcsak az én igém – hanem közös imánk is. És hiszem, hogy aki így imádkozik, azt Isten meg is tartja.”

Az ünnep fontos mérföldkő volt mind a lelkipásztornak, mind pedig a gyülekezetnek. Az út Jézus által ki van jelölve, ezen kell tehát együtt tovább menni.

Az esemény képekben:

Tiszántúli Református Egyházkerület

Szöveg: Majerszky Adrienn
Fotók: Szilágyi Szabolcs