Balogh Mátyás letartóztatására emlékeztek a békésiek

Polgár Zoltán, a rendezvénynek otthont adó intézmény egyik vezetőjeként és a város alpolgármestereként is megfogalmazta: „Balogh Mátyás komolyan vette hivatását. A második világháborús front elől sem menekült el, lelkésztársaival együtt a helyén maradt. A város 1944. október 6-án történt szovjet megszállása után már egy héttel megtartották az első istentiszteletet, október 23-án pedig az elemi iskolákban is megkezdődött a tanítás. A pásztor kiállt az övéi mellett, mert tudta, hogy a közösségnek szüksége van rá, és még inkább szüksége van a hitre, a Biblián alapuló iránymutatásra. Balogh Mátyás sorsa keserű mementó, üzenet és figyelmeztetés is egyben. Üzenet, hogy mindig voltak, akik a legnehezebb helyzetben is kiálltak évszázados, valódi értékeinkért, és akik nélkül ma nem lehetnénk itt. Személyes mártíromsága üzeni, nem hagyhatjuk, hogy ilyen még egyszer előfordulhasson. A történtek figyelmeztetést is jelentenek, hogy egy közösségnek mindig kell olyan erősnek lennie, hogy kiálljon azokért, akiket méltatlanul hurcolnak meg. S a tragédia figyelmeztet is, hogy emlékeznünk kell. Emlékeznünk kell az olyan kiváló emberekre, mint Balogh Mátyás, hogy ilyen módon is igazságot szolgáltassunk neki, és fejet hajtsunk egy nagyszerű ember munkássága előtt.”

Balogh Mátyást, a békési gyülekezet néha lelkészét 1953. március 13-án tartóztatták le, amelyről a békésiek minden évben megemlékeznek a Teleky utca 1. szám alatti parókia falán elhelyezett emléktáblánál. Mucsi András a beszélgetés során elmondta, hogy egy tanulmány kedvéért behatóan foglalkozott a korral, valamint a lelkész személyével. Adatait a békési egyházközségi irattár mellett a békési fióklevéltárból, a debreceni egyházkerületi levéltárból és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága által a rendelkezésére bocsátott anyagokból nyerte. A lelkipásztor letartóztatása mögött több dolog is állt: személyes ellentétek egyházi vezetőkkel és az államhatalom képviselőivel, árulás, a kommunista hatalom egyházellenes megfélemlítő hadjárata. A lelkész ismerte az árulóját, és az előadásból az is kiderült, hogy Gregor György, az Állami Egyházügyi Hivatal Békés megyei képviselője egy 1954-es iratban meg is nevezte őt. Az 1950-es években, a Rákosi-korszakban az egyházak gyorsított felszámolása folyt, és ebben az újonnan pozícióba helyezett, a kommunistákkal együttműködő egyházi vezetők is közreműködtek. Különösen aktív volt ezen a téren a kommunista pártban titkos tagként nyilvántartott Péter János tiszántúli püspök, aki 1951-ben meg akarta szerezni az akkor zsinati tagként tevékenykedő Balogh aláírását a sárospataki református teológiai akadémia bezárásához és a református gimnázium állam részére történő átadásához. Balogh Mátyás ezt akkor a legnagyobb árulásnak nevezte, amit egyházi vezető valaha elkövetett. Akkoriban egyébként Békésen volt az ország egyik legnagyobb, 22 tagot számláló református egyházközsége. A „verd meg a pásztort, elszéled a nyáj” elve alapján a kommunista hatalom el akarta távolítani a vezető lelkészt.

Balogh Mátyás halálában az is közrejátszott, hogy a váci börtönbe került, amelyet az ÁVH őrzött, és borzalmas körülmények között, kínzásoknak kitéve tartották itt a foglyokat. Balogh boncolási jegyzőkönyve is arról tanúskodik, hogy lényegében agyonverték.

Az eset során felmerült az ügynökkérdés is. Mucsi András ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy 1990 után a református egyházban ezt az időbeli közelség, a téma kényelmetlensége miatt nem tisztázták, de azóta felnőtt egy történész generáció, aki foglalkozik ezzel. A Rákosi-korszakban a zömmel családos református lelkészek között voltak olyanok, akiket a megélhetésükkel, családjukkal zsarolták meg, és így működtek együtt az állambiztonsággal.

A programon megjelent Romvári Gáborné, Balogh Mátyás 92 éves keresztlánya is, aki személyes emlékekkel egészítette ki a témát.

A rendezvényen köszöntőt mondott Molnár Máté vezető lelkész, zárszót mondott Demeter Ottó, a Békési Református Egyházmegye esperese.

A megemlékezés folytatásaként március 9-én, böjt első vasárnapján a református templomban istentisztelet és koszorúzás keretében hajtottak fejet Balogh Mátyás életműve előtt. Molnár Máté vezető lelkész a 2Tim 2,3 alapján fogalmazta meg gondolatait.

"Miért van ellenállás a mai emberben a böjttel szemben? Meg kell érteni a jellemünket. A Gal 6-ban olvassuk, hogy egymás terhét is hordoznunk kell. Mi nem szeretünk szenvedni és terheket hordozni. Ha nem vállalunk szenvedést, nem lesz belőlünk terherbíró keresztyén ember. Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet dolgaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta. Isten jó katonájaként vállaljunk szenvedést. Ne a világ terheit kell hordoznunk. Mennyire vagy szabad a világgal szemben? Ismered-e az önfeláldozást? A világ ezt nem ismerni. Én áldozzam fel magam valakiért? Én szenvedjek és viseljek terheket? Szabad vagyok a világgal szemben, de nem Istennel szemben, aki értem adta magát. Isten előtt kedves dolog, hogy valamiről le tudok mondani, és vele töltök időt. Legyünk ebben kitartóak. Az úrvacsora alatt is kérjük, hogy mutassa meg a közelségét. Mit hagyjunk el a következő időszakban? Meg kell szenvednünk a megújulásért. A Biblia sokat beszél az állhatatosságért, az állhatatos ember nem akar kibújni a terhek alól. Keresztyénként kitartunk, mert ekkor lép mellénk Isten. A terheket vállaló, hordozó ember kitartó. Meg kell tanulni terhekkel böjtölni, közbenjárni egymásért, missziózni. A szellemi harc alapja, hogy tudok terheket hordozni. Ezeket gyakorolni kell, Isten ezt várja tőlünk. Ilyen az imádság és a böjtölés. Isten az egyszülöttjét áldozta fel értünk" – hallhattuk a szószékről.

Az istentiszteletet böjt első vasárnapja lévén úrvacsorai közösség zárta, majd a gyülekezet átvonult a templom közvetlen közelében levő, Teleky utca 1. szám alatti parókia falán levő emléktáblához, amit az egyházközség nevében Molnár Máté és Gellén János főgondnok koszorúzott meg, a Békési Református Egyházmegye fenntartásában működő Balogh Mátyás Református Diakóniai Központ képviseletében Kis Ilona igazgatóhelyettes és Pálfi Gergő intézményi lelkész helyezte el az emlékezés virágait, valamint lerótta tiszteletét a Balogh-család nevében Romvári Gáborné is.

Fotók: Gazsó János