Karácsonyra hangolódva

Isten az első Karácsonykor a legnagyobb csodát, a megtestesülést egy csendes és szentséges éjen hajtotta végre. Az első Karácsonyhoz az egyszerűség és köznapiság kapcsolódik, napjaink látványos, lenyűgöző, pazarló Karácsonyi kellékeivel szemben.

Isten nem félt a rendkívülit a nem e világból valót beköltöztetni, beletestesíteni a köznapi egyszerűségbe. Ha jól meggondoljuk a nagy és alapvetően fontos igazságok, valóságok mindig is egyszerűek voltak. Ma sem kell őket túlbonyolítani, földíszíteni! Nem kell szégyellni Karácsony egyszerűségét sem, mert úgy járunk vele, hogy a díszes csomagolás között elvész, megtalálhatatlanná válik a lényeg. Karácsonyhoz nem a nagy látványosság illik és nem a nagy szólamok méltóak hozzá, hanem azok a történetek, amelyeket számunkra az egyszerű köznapi élet ír.

Egy ilyen egyszerű köznapi történetet olvastam én is a minap, melyet most készséggel megosztok másokkal is abban a jó reménységben, hogy általa talán könnyebben feltárul majd a Karácsonyi lényeg, a megtestesülés üzenete is.

„Egy anyuka este lefektette a kiságyba kicsiny gyerekét. Betakarta, megcsókolta és még azt mondta neki: „Ne félj, mert vigyáz rád a Jóisten”. Éjszaka a kisgyermek felébredt és átment szülei hálószobájába, s odakucorodott édesanyja mellé a paplan alá, miközben odasúgta édesanyjának: Tudod anya én tudom, hogy Isten vigyáz rám, de ezt nekem Isten a te karjaid között hangosabban mondja!”

Ezért lett Karácsony! Ezért született Jézus Krisztus erre a világra, s majd ezért terjesztette ki karját a golgotai kereszten is, mintegy mindenkit magához hívogató és ölelő módon, hogy legyen számukra hely, ahol hangosabban hallhatjuk Isten szavát: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne félj mert nem hagylak el, sem el nem távozom mellőled!”

Isten szava a legérthetőbben és leghatározottabban Jézus Krisztusban lett számunkra nyilvánvalóvá, hiszen Benne az „Ige testté lett”.

A testté lett ige pedig, akit megszólít arra kötelezi, hogy benne is megtestesüljön Isten szava gondolata, érzülete: hogy olyan közeggé váljunk mások számára, akiknek a közelében „Isten hangosabban mondja, hogy ne félj, hogy fontos és értékes vagy, hogy minden fenntartás nélkül szeret.

Ha Karácsonykor általunk Isten némelyekhez hangosabban tud szólni, mert fölkerestük őket mert örömet szereztünk nekik, mert segítettünk valamiben, mert barátságos szót szóltunk és őszintén jót kívántunk, ha magányt osztottunk meg, és vigasztalást, reményt árasztottunk, akkor nem lesz hiábavaló az ünneplésünk.

Isten legkönnyebben ott élhető át és ott tapasztalható meg, ahol emberek által tud munkálkodni. És ezt szebben nem is lehet kifejezni, mint ahogy a fent idézett történetbeli gyerek tette: „Tudod anya én tudom, hogy Isten vigyáz rám, de ezt nekem Isten a te karjaid között hangosabban mondja!” .

Karácsony jó alkalom arra, hogy azokat akiknek erre mondhatatlanul szükségük van, karjainkba vegyük. Karácsony jó alkalom arra, hogy némelyek félelmét, reménytelenségét, ügyes-bajos dolgát szívünkre vegyük, hogy jobban hallhassák a Karácsonyi evangéliumot: „Ne féljetek! Üdvözítő született ma nektek! Ne féljetek, velünk az Isten!”.

Derencsényi István
főjegyző
Tiszántúli Református Egyházkerület