Négy évtizednyi szolgálat Törökszentmiklóson

– Mióta nyugdíjas vagyok sokkal kevesebb az időm és sokkal több a dolgom, mint azelőtt. Elég mozgalmas volt a nyugdíjazásom utáni első két hónap. Átköltöztem ide az általam alapított helytörténeti gyűjteménybe, amelyet nagyon szívesen gondozok tovább, amennyiben Isten erőt és egészséget ad hozzá – indította a beszélgetést Szabó József.

A nyugalmazott lelkész 1984. október elsején kezdte meg a szolgálatát Törökszentmiklóson, a Hajdúságból – Hajdúsámsonról – érkeztek az akkor huszonhétezer lelkes városba.

– Nehezen éltük meg a váltást, három kisgyerekkel költöztünk ide, a legkisebb még csak néhány hónapos volt. A dolog érdekessége, hogy éppen ez a legkisebb gyermekünk, lányunk viheti tovább a szolgálatunkat. A lányunknak és a férjének adtuk át az egyházközségben végzendő feladatokat. Nagyon hálásak vagyunk a Jóistennek, hogy ez így történhetett – mesélte büszkén.

Szabó József a lelkészi diploma megszerzése után a művészettörténet tudományterületén képezte tovább magát, éppen a doktori fokozat megszerzésén szorgoskodott, amikor az egyik lakhelyváltás miatt átrendeződtek a prioritások. Bár ezirányú tanulmányait abbahagyta, azóta is végez kutatásokat. Erre kiváló lehetőséget biztosít a református helytörténeti gyűjtemény.

– Törökszentmiklós és az egyházközség nagyon elesett állapotban volt 1984 őszén. Megviselte a gyülekezetet, hogy a temetőn keresztül vezették a 46-os utat és ennek több mint 800 halott végső nyughelye látta kárát – idézte fel az akkor történteket, hozzátéve: az emberek nagy csalódásként élték meg, hogy az egyház nem tudta megvédeni a halottaikat. Sokan ezért elfordultak az egyháztól.

Tovább nehezítette a körülményeket, hogy néhány év különbséggel mindkét parókiát államosították, az esperesi és a lelkészi hivatal épületét is. Sokáig hely szűkével küszködött az egyházközség, csak évtizedekkel később sikerült egy új parókiát építeni.

– Törökszentmiklós és a gyülekezet megszenvedte a pártállami évtizedeket, ez még akkor is érezhető és látható volt, mikor a családommal ideköltöztünk. Akkoriban érettségivel rendelkező ember szinte nem is járt a templomba, mert az volt a szokás, hogy aki funkcióhoz, jobb álláshoz jutott, az jelezte a lelkésznek, hogy már nem járhat templomba, mert ezzel a feltétellel nevezték ki – vázolta a megdöbbentő részleteket. – Az ember megszokta, hogy az utcán nem fogadják a köszönését, több kisebb kellemetlenség adódott, de ezek idővel szép lassan elmaradtak. A rendszerváltás után, 1991-ben az elsők között kértük vissza a romos állapotban lévő iskolát, amit akkor nehezen fogadott a város önkormányzata és lakossága – folytatta.

Az ezredfordulóhoz közeledve kezdett javulni a helyzet. Egyre inkább elfogadták őket és gyarapodásnak indult a gyülekezet, valamint az egyházközség. Szabó József a politikában is szerepet vállalt, 1998 és 2002 között a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés általános alelnöke volt, ahol elsajátította az intézményfenntartás fortélyait. Ezt később az egyházi intézmények esetében tudta hasznosítani. Meglátása szerint az ezredforduló környéke volt az az időszak, amikor valamennyire helyreállt a városban az egyház és az egyházi szolgálat tekintélye.

– Ennek köszönhető, hogy többet tudtunk létrehozni, mint ami korábban az egyházközség életében jellemző volt. Be tudtuk pótolni azt a történelmi mulasztást, hogy nem volt református középiskola a városban. 2011-ben óvodát, majd idősek otthonát nyitottunk és 2020-ban az egyik helyi középiskola működtetését is átvettük, végül 2023-ban a református bölcsőde is megnyitotta a kapuit – sorolta az intézményeket Szabó József, amelyeknek köszönhetően egészen a felnőtté válásig végig tudják kísérni a fiatalokat.

Egyedül az idősek otthona kapacitásának elmaradt bővítése miatt van hiányérzete, amelyet ezidáig nem sikerült megvalósítani. Öt ezzel kapcsolatos pályázat készült el az évtizedek során, de támogatást sajnos egyik sem nyert.

Nyolc évnyi szívós munkával sikerült elérni, hogy 2000-ben korszerű templom épült Szajolban, és ma már önálló egyházközségként, saját lelkésszel, parókiával és gyülekezeti teremmel működik. Ez nagy eredmény, tekintettel arra, hogy negyven évvel ezelőtt az infrastruktúra teljes hiánya mellett kezdték meg a szolgálatot, iskolai tantermekben tartották az istentiszteleti alkalmakat. Szintén fontos mérföldkő volt a leromlott állapotú – 1787 és 1789 között épült, 1800 férőhelyes – törökszentmiklósi református templom felújítása, amit negyven év alatt, több ütemben valósítottak meg.

– Büszkeséggel tölt el, hogy négy évtized alatt majdnem húsz segédlelkésszel dolgozhattunk együtt feleségemmel. Az első segédlelkészünk már a teológiai tudományok doktora, de számos további kiválóság került ki Törökszentmiklósról – húzta alá a nyugalmazott lelkész. Elmondása szerint a negyvenéves évfordulón, 2024. szeptember 29-én az volt a legkedvesebb meglepetés a számukra, amikor a korábbi segédlelkészeik megjelentek a hálaadó istentiszteleten.