Rendszerüzenet

Megváltottak, helyreállítottak, azaz gyógyultak lehetünk!

„Isten ma is gyógyít és megsegít embereket a legváltozatosabb élethelyzetekben. Mégis, gyülekezeteink létszámait látva, egy tér vissza hálát adni” – Serfőző Dániel gondolatai december hetedikére.

„Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: Menjetek el, és mutassátok meg magatokat a papoknak! És amíg odaértek, megtisztultak. Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt. Megszólalt Jézus, és ezt kérdezte: Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen? És ezt mondta az Úr: Kelj fel és menj el, a hited megtartott téged.” (Lukács evangéliuma 17. fejezet,12-19. vers)

Isten sok dologra gyógyír a mi életünkben. Megannyi töredezettséget, hiányt, tragédiát és sebesülést képes Jézus Krisztus valósága helyreállítani, enyhíteni. Ez a világ már megkapta azt, amire egyedül szüksége volt. Megváltottak, helyreállítottak, azaz gyógyultak lehetünk! De újra megsebezzük és megbetegítjük magunkat. Így teszünk, mert habár sokan eljutnak addig, hogy az Istenhez könyörögjenek változásért, javulásért, még többen vannak, akik ha megkapták amit kértek, vissza se térnek az Úr közelségébe. Eltűnnek, elvesznek, mint a kilenc gyógyult leprás. Lelkük visszatért a megszokott, hétköznapi homályba. Isten csodája valahogy nem érte el az ingerküszöbüket. Nem adtak hálát az Istennek. Pedig „jó” háttérből érkeztek, minden adott volt a hitbéli helyes döntéshez.

Mégis, egyedül az idegen, a vallásilag kétes neveltetésű samárai volt az, akinek a gyógyulása mind testi, mind lelki értelemben maradandóvá lett. Isten ma is gyógyít és megsegít embereket a legváltozatosabb élethelyzetekben. Mégis, gyülekezeteink létszámait látva, egy tér vissza hálát adni. Kilenc, sokszor magát Istenhívőnek tartó, ígéretes testvér pedig megfeledkezik átélt csodájáról, és így ismét eltévednek a világ sötétjében. Idei adventi időszakunk során próbáljunk megszólítani egyet-egyet ebből a bizonyos kilencből, hátha fejükhöz kapva rájönnek arra, mennyi mindenért hálát kellene adniuk a várva várt Krisztusnak! Ámen.

Serfőző Dániel

...

A kilátástalanságban is ott a gyógyulás ígérete 

Az elmúlt évek terhei – legyenek azok társadalmi, egyházi vagy személyes veszteségek – minden bizonnyal mély nyomokat hagytak bennünk. Talán most, ennek az évnek a végéhez közeledve minden korábbinál jobban vágyunk a gyógyulásra, amely nemcsak testi, hanem lelki sebeinkre is hat. A felépülés kezdete pedig sok esetben annak felismerése, hogy létezik számunkra egy reményteli jövő.

Mindezek fényében ebben az évben Krisztus születésének ünnepére készülve decemberi kalendáriumunk középpontjában a gyógyulás áll. Adventi várakozásunkban keressük együtt a bátorítás, az újrakezdés és a gyógyulás lehetőségét, bízva abban, hogy Atyánk közelségében új irányt vehet életünk: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.” (Jeremiás próféta könyve 29. fejezet,11. vers)