Rendszerüzenet

Életfa várja a betérőket az Élő Ige Évében a debreceni Egyetemi Templomnál

Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökének gondolatai a Debreceni Református Egyetemi Templom előtt elhelyezett kompozíció kapcsán.

A debreceni virágkarneválhoz hozzátartoznak az üzenetközvetítő alkotások. Sok szimbólum jelenik meg ilyenkor a virágkocsikon és a város számos pontján, amelyek jelek arról, hogy vannak kapaszkodók 21. századi életünk számára is.

A Tiszántúli Református Egyházkerület felkérése 2017-ben a Nagytemplom elé már készült egy alkotás, amely ugyancsak Pikó Sándor művész úr munkája volt. A kompozíció gondolatiságát akkor a 42. zsoltár 2. verse adta: „Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem Hozzád, Istenem!”

Most egy Életfa ősi üzenethordozó szimbóluma került a debreceni Egyetemi Templom homlokzata elé, amit ma is elgondolkodásra szánunk az életről. Ez az alkotás hozzájárulás az idei virágkarnevál üzeneteihez.

A mély értelmű jelkép a templom egyik ajtaja előtt áll, a szent és a profán határán: megállít és hívogat. Hívogat: befelé és fölfelé tágasabb… Jelzi, hogy az isteni és az emberi, a mennyei és a földi összetartozik, sőt átjárhatóság van közöttük!

Az életfa-motívummal szeretnénk felerősíteni azt a kezdeményezést, hogy a Magyarországi Református Egyházban a 2024. esztendő az Élő Ige Éve.

Az életfa keresztyén szemmel nézve egy magból indul ki, amely fává lesz. Az ige Jézus Krisztus tanítása szerint életet hordozó mag. Gyönyörűen beszél erről Jézus pl. a Magvető példázatában, vagy a mustármagról szóló példázatban: „Ez ugyan kisebb minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz” (Mt 13,32). Jézus mondja a János evangéliumában, hogy ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem (Jn 12,24). A Krisztus-üzenetnek életet alakító hatása van, mert az Isten Igéje sorshordozó, gondviselő, üdvösségre juttató erő.

A Tiszántúl sok templomában jelen van az életfa ábrázolás. Nem csupán díszítő elemként, hanem az üzenete miatt. Arra hívja fel a figyelmet, hogy több az élet! Felfelé törekszik, növekedni akar, ehhez viszont tápláló erőre van szüksége. Az életre tápláló erő központja, eredője, új kezdetre indítója az Isten Élő Igéje, az Élet Igéje, Jézus Krisztus, aki életpárti, ezért a saját életáldozata példájával akar tanítani arra, hogy nekünk egymást kell éltetni. Ahogyan a kompozíció két oldalán megjelenő, a fiókáját tápláló-védő-szerető anyamadár teszi. Nem csak élni kell hagyni a másikat, hanem élni kell segíteni egymást. A háborúk, válságok, gonoszkodások és kegyetlenkedések világában aktuális az Életfa üzenete.

Az alkotás csúcspontján egy olyan Kálvin-csillag látható, amilyen alakban az megjelenik az Egyetemi Templom tető- és torony csillagdíszein. Emlékeztet ez arra, hogy a mi világlátásunk együtt látja a testté lett Igére mutató betlehemi csillagot, és az Egyszülött Fiú születéséből induló keresztet, amely az élet és örökélet fája lett: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” (Gal 2,20) A Feltámadott Krisztussal köt össze a keresztáldozat, aki életszervező, életalakító, életformáló tényező, aki egy lelkileg is gazdag, színes, virágzó, derűs élet táplálója.

Az Életfa elhelyezésének helyszíne még azért is jelképes, mert a Debreceni Egyetem főépülete és az Egyetemi Templom egymás mellett vannak. A tudomány háza és az Isten háza tőszomszédok. Van közük egymáshoz! Mindkét intézmény az élet szolgálatában áll. Tudás és hit nélkül mit ér az élet?! Isten teremtette mindkettőt, és ezek nem kizárják egymást, hanem megférnek egymás mellett, sőt komplementaritás van köztük, kiegészítik egymást, együtt tehetnek igazán olyan emberré, aki otthon van a teremtett földi világban és a Teremtés Urának a mennyei világában! Hitünk szerint a kettő között a tengely, az ajtó, a kapocs, az út, az életre vivő erő az emberré lett Isten Fia!

A debreceni virágkarnevál alkalmából felállított Életfa emberléptékű, de felmagasodva, túlnő és túlmutat rajtunk. Felemeli a tekintetünket. Ez a feltekintés szülte Kálvin jelmondatát is: szívemet égő hálaáldozatként hozzád emelem Istenem, ami a reformátusok egyik legkedvesebb zsoltárát, a 25. zsoltárt idézi fel.

Így kell felemelni a szívünket is az Életfa fölött lévő Istenig. Ezért vár minden betérőt az Élő Ige Évében a felállított Életfa a debreceni Egyetemi Templom előtt. 


Fekete Károly