Generációk – beszámoló a Nagykunsági Konfirmációs Találkozóról
Kezdem a végén… Amikor elengedtünk mindenkit haza, akkor elkezdtem számot vetni. Összeszámoltam, hogy kik voltunk ott ezen a napon, hány felől jöttünk össze. 123 fiatal, 7 gyülekezet, 10 lelkész, illetve vallástanár, 7 énekes és zenész fiatal, 6 szolgáló fiatal, nőszövetségi tagok, fiatalok, örök fiatalok – és Isten! Szép kis lista!
A napot zenés áhítat nyitotta meg, ahol az Nagykunsági Egyházmegye esperese, Nt. Koncz Tibor szolgált a fiatalok között – itt is köszönet a szolgálatáért!
Generációk – ez volt az idei találkozó témája. Mit szeretett volna ez a cím? Közelebb hozni a fiatalokat és az időseket egymáshoz. Hogy a konfirmáció egy olyan pont az életben, amely generációkon átívelő, mindig ugyanazt a célt hordozta és hordozza: vallást tenni az én Istenemről!
Éppen ezért két előzetes feladatot is kaptak a fiatalok: az egyik az volt, hogy készítsenek egy interjút a családban vagy a gyülekezetben valakivel, akinek nem mostanában volt a konfirmációja és kérjék meg, hogy mondja el: mire emlékszik még abból az időből? Hogy mennyire változatos lett az eredmény, azt is jelzi, hogy volt videós riport, volt sok generációra való visszatekintés (szépszülőig!), vagy éppen szóbeli élménybeszámoló a családtagokkal való beszélgetésről. Mindegyik beszámolóból érezhető volt, hogy komoly munka van mögötte és hiszem: áldott beszélgetések!
A másik feladat már személyesebb volt: nekem milyen volt a konfirmáció? – szólt a kérdés a fiatalokhoz. Változott valami az évek, évtizedek alatt, vagy nekem is ugyanolyan élmény volt ez a felkészülési év, vagy akár maga a fogadalomtétel és az első úrvacsora, mint az előttem élt embereknek? Jó volt hallani a sok fiatal gondolatát, érzését, benyomását – és látni a hitbeli megerősödésük bizonyos jeleit!
A fiatalok után két idősebb gyülekezeti tag vallomása következett – itt is köszönöm az ő vallástételüket, és üzenem: a fiatalok visszajelzése alapján megérintő volt és ahogy ők fogalmazták: cuki!
Az eddigi beszámolókat csoportbeszélgetésben gondoltuk tovább, beszélgettünk magunkról, elhangzott és el nem hangzott dolgokról. Imádsággal zárva ezt a kört mentünk elfogyasztani a megérdemelt ebédet, ahol még tovább folyt a beszélgetés, hogy ismét visszatérve a templom falai közé játszunk: bibliai kvíz és szituációs játék várt a fiatalra és jó volt látni a sok mosolygós arcot, hallani az önfeledt kacajokat.
A nap végét ismét egy zenés áhítat keretezte, ahol a helyi gyülekezet lelkipásztora, Nt. Mihalina László szolgált – köszönet az ő szolgálatáért is!
És a végén eljutottam az elejéhez: úgy indultam, hogy volt bennem egyfajta izgalom. Lesznek fiatalok? Ha igen, jól fogják magukat érezni? Mindent sikerült elrendezni? Mindenre gondoltam? Aztán rájöttem: ha Istennek kedves ez a nap, akkor minden úgy lesz jól, ahogyan alakul. És lehetett volna jobb ez a nap? Biztosan igen, de hogy így volt kedves Istennek, abban is biztos vagyok! Az én szívemben nagy a hála! Istennek, Isten embereiért, a fiatalokért! Jövőre remélem ismét találkozunk egymással – és Istennel!
Tiszántúli Református Egyházkerület
Szöveg és fotók: Éger Ádám Ifjúsági Referens, Nagykunsági Református Egyházmegye