Mint a folyóvíz mellé ültetett fa...

A látványos ültetésen daruval emelték a helyére a mintegy 18 éves kocsányos tölgyet. Papp László polgármester így fogalmazta meg az esemény jelentőségét: "Ennek a fának a helyén korábban egy hasonló kocsányos tölgy volt, az kipusztult, és most azért választottuk ezt a helyet, hogy azt az üzenetet fogalmazzuk meg a jövőnek, hogy mindig lehet újrakezdeni, mindig lehet jót tenni, mindig lehet tenni azért, hogy jobb legyen a jövőnk." A városvezető hozzátette: "Debrecen valóban zöldebbé vált az elmúlt öt évben a szó szoros és átvitt értelmében is, faállománya gyarapodott."

Papp László, Debrecen polgármestere

Balázs Ákos alpolgármester szavai szerint "aki fát ültet, az bízik a jövőben, és a debreceniek bíznak a jövőben, bíznak a fiatalokban."

Balázs Ákos, Debrecen környezetvédelemért felelős alpolgármestere

Az Ültessünk 10.000 fát Debrecenben! program keretében elültetett tízezredik fát, a Nagyerdőt és teremtett környezetünket megáldotta Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Krakomperger Zoltán, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye általános helynöke és Terdik János, a Hajdúdorogi Főegyházmegye pasztorális helynöke.

Egyházkerületünk püspöke azzal kezdte gondolatait, hogy "a Nagyerdő a debreceniek számára édenkert. Legalább úgy kell rá vigyáznunk, mint ahogy Isten vigyázott az Édenkertre." Hozzátette, hogy amikor a keresztyén ember egy fára néz, akkor fölfelé kell tekintenie, hogy a lombkorona fölé is lásson, mert a fa: élet-szimbólum.

Ezt követően felolvasta Szentgyörgyi Albert ötödik imádságát.
"Uram!
Ezt a gyönyörű Földet adtad otthonunknak,
Mélyébe mérhetetlen kincseket rejtettél,
Képessé tettél, hogy megértsük alkotásod,
Megkönnyítsük munkánkat, száműzzük az éhséget és betegséget.

Mi felássuk a kincseket, hogy azokat eltékozoljuk,
Belőlük a pusztítás félelmetes eszközeit faragjuk,
Hogy azokkal leromboljuk, mit más ember épít,
Míg azok ellenem nem fordulnak és elpusztítanak engem és gyermekeim.

Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban,
Megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját,
Hogy ez a mi Földünk biztos otthona lehessen
Gazdagságnak, Szépségnek, Boldogságnak és Békességnek."

Végezetül Fekete Károly az első zsoltárral áldotta meg a Nagyerdőt:

Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke

"Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz."

Szöveg: debrecen.hu; Horváth Zoltán
Fotók: dehir.hu