Görögkatolikus múzeumban tartott tárlatvezetést egyházkerületünk püspöke

Az eseményre érkezők között volt református, görögkatolikus, római katolikus vallású vagy nem vallásos, de nyitott és a valláskultúra iránt fogékony érdeklődő. Ezzel mintegy teljesítette küldetését a rendezvénysorozat, hiszen ahogyan Szabó Irén múzeumigazgató a megnyitójában elmondta, az exkluzív tárlatvezetésnek „célja a kapunyitogatás, a görögkatolikus egyház kultúrájának megismertetése nemcsak a görögkatolikusokkal, hanem más felekezetekkel, nem vallásosakkal vagy épp az ide tévedő turistákkal.”

Szabó Irén, a Görögkatolikus Múzeum igazgatója

Fekete Károly református püspököt házigazdaként köszöntötte Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája is, aki két másik püspöktársával, Fekete Károllyal és Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüpsökkel a rendszeresen tartott püspöki találkozásokkal „az ökumené otthonát teremtették meg a cívisvárosban.” Beszélgetéseik és eszmecseréik évek óta őszinte párbeszédet tesznek lehetővé a protestáns és katolikus felekezetek között.

Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája

„Az ökumené fontos eszköze a barátság” – ahogyan a metropolita fogalmazott. Baráti összejöveteleik egyik állomása épp a tárlatvezetés előtti estén zajlott. A felekezetek közötti kapcsolódási pont a közös kultúra eszköztára, sőt „a görögkatolikus egyházi éneklési mód, a dallamok világa is sokat köszönhet a protestáns egyházi gyakorlatnak” – hangzottak szavai. A népénekek hatása nem tagadható le. Majd visszautalt az Esztergomban tartott konferenciára, melyre az Eucharisztikus Kongresszus keretében került sor. Fekete Károly püspök ottani előadásában tette világossá, hogy a kenyér és az asztal teológiája is közel hozza egymáshoz a felekezeteket. A két keresztény felekezet gazdagítja egymást.

A református püspök azzal indította gondolatait, ami leginkább összekapcsol minket: Krisztus feltámadt. Beszédének első részében azokat a személyes emlékeit idézte fel – egészen gyermekkorától, a tornyospálcai évektől kezdve, katonai, valamint a teológiai évein keresztül a jelenig, hiszen valóban szerveznek havi rendszerességgel kötetlen találkozásokat a püspökök –, melyek a görögkatolikusokhoz, görögkatolikussághoz, görög szertartásokhoz kötődnek. Majd a teológiai kapcsolódási pontokat vette sorra, utalva Kálvin egyik alapművére, az Institúcióra (A keresztyén vallás alapvonalai – Institutio Religionis Christianae), melyben a szerző nagyon sokszor idéz Aranyszájú Szent Jánostól, Nagy Szent Baziltól és további egyházatyáktól.

Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke

„Többet kellene ezeket a hitvallásokat forgatnunk, ezekkel foglalkozunk, mert ha vennénk a bátorságot és hitvallási alapra helyeznénk a gondolatainkat és nem előítéletek vezérelnének bennünket, az olyan alap lehetne, ami sok mindent megváltoztathatna” – mondta Fekete Károly. Az óegyházi hitvallások Jézus Krisztus kettős természetét és a Szentháromság jelentőségét fogalmazzák meg a reformátusok számára, ám ezek a tanok szerepelnek a görögkatolikus egyházban is. Fontos kapcsolódási pontnak nevezte, hogy a lelkipásztorok, a papok házasságot köthetnek, hogy családos papjai vannak mind a két felekezetnek. Ezek a családok gerincoszlopai mindkét egyháznak, a családban való gondolkodás a példaadást és a lelkipásztori utánpótlást is segíti.

Kitért a két szín alatti áldozás és az úrvacsora párhuzamaira is. Kálvin szavai szerint: „az úr asztala titokzatos egyesülés, közösség Jézus Krisztussal (Unio mystica cum Christo), vagyis kimondja, hogy ez egy misztika, titok, egy bensőséges cselekedet. Az igazi változás bennem munkálkodik, gyógyít, tisztít, bennem indít el változást.” A múzeumban fellelhető kelyhek közül sokat akár református templomban is lehetne használni. „A mi vidékünkön a görögkatolikusság és reformátusság sok-sok elnyomást szenvedett, a hívek küzdelmek között éltek: etnikai, fejedelmi, felekezeti harcok között, de az ónedények összekötötték őket. Az Isten igényessége sosem az anyagi értékben mutatkozik meg, hanem azoknak a szívében, aki használják ezeket a liturgikus eszközöket: milyen módon használják azokat.” A kiállítótérben található, a liturgikus szövegek első fordításainak nyomait őrző könyvek előtt a püspök tárlatvezetése az anyanyelvűség kérdéseit érintette, beszélt a népénekekről, a kereszt megjelenéséről és az ikonokról – ezek megítéléséről, hátteréről.

A tárlatvezetés végén kérdésekre és megjegyzések tételére is volt lehetősége a megjelent több, mint hetven érdeklődőnek.

Szöveg: P. Tóth Nóra (Nyíregyházi Egyházmegye)
Fotó: Vándor Ilka Borbála, P. Tóth Nóra (Nyíregyházi Egyházmegye)

Az Európa Rádió munkatársa Demeter Zsuzsa beszélgetett Fekete Károly püspökkel a helyszínen.

Tiszántúli Református Egyházkerület