„Isten igéje élő és ható,” (A zsidókhoz írt levél 4. fejezet, 12. vers)

Böjtben vagyunk. Nemcsak a naptár emlékeztet bennünket erre, hanem külső támadások, belső párbajok, és az egyházi életünk nagy közös szekrényéből előkerülő csontvázak, amelyek mélyén sokféle hiányosság lapul.

Egyházunk vezetése ezt az évet Az Élő Ige évének hirdette meg. Mennyire találóan! „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsid 4, 12)

Böjtben vagyunk. Ránk kényszeredik ennek a súlya. Van nyomása, feszültsége, miközben fesztelenül igyekszünk végezni megtervezett menetrendjeink szerint a dolgunkat. S közben munkálkodik az Ige. Dolgozik az ellenség is, támad, kísért, kísér az ördög.

Böjtben vagyunk. Szomorkodunk, „ruhákat” szaggatunk, hamu helyett szavakat szórunk, talán ítélkezéssel és indulatokkal telítetteket. Hangzik Isten feddő szava, az, amit Nátán által így mondott: Te vagy az az ember! (2Sám 12,7) Mi erre a válaszunk? Mit felelek az engem kérdező élő Istennek, kinek szándéka: az Élet; indulata: a kegyelem; fegyvere: a Szeretet; és terve: az Üdvösség?

Böjtben vagyunk. Isten Igéje átvilágít. Pásztorokat, béreseket és bárányokat egyaránt. Élő és ható. S ha kell vissza-ható, kétélű fegyver! Átvilágítása esély a megújulásra. Feddése kegyelem, válasza az őszinte böjtre, bűnbánatra az ÚJ KEZDET! Kérünk-e belőle?

Tudunk-e meghajolni Az előtt, akiről így ír a Jelenések könyve (19, 11-16)?

„És láttam a megnyílt eget: íme, egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, szeme tűz lángja, és fején sok korona, és ráírva egy név, amelyet senki sem ismer rajta kívül; és véráztatta ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje. A mennyei seregek követték őt fehér lovakon, tiszta fehér gyolcsba öltözve. Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és ő tapossa majd a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját. Ruhájára és derekára ez a név van írva: királyoknak Királya és uraknak Ura.”

Sipos Brigitta