Rendszerüzenet

Böjti ima

„Követőid vagyunk-e, vagy csak követeid, akik nem követnek meg – Te tudod. Nehezen tudunk lépést tartani veled, főleg hegymenetben. Ha utunkat kereszteznéd, igazi keresztúttá válhatna” – Kovács Krisztián, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem docensének imádsága a harmadik böjti vasárnapra.

Urunk, Jézus Krisztus
Nehezen találjuk meg helyünket a szenvedés heteiben
Útonlétünk szétszórtságunkra emlékeztet
Eltévedésünk identitásunkká válik
Mindenhová el akarunk érni, mégsem jutunk sehová
Keresztbe-kasba barangolunk önmagunk útjain
Követőid vagyunk-e, vagy csak követeid, akik nem követnek meg – Te tudod
Nehezen tudunk lépést tartani veled, főleg hegymenetben
Ha utunkat kereszteznéd, igazi keresztúttá válhatna
Bárcsak lenne bennünk annyi bátorság, hogy így tudnánk reménykedni:
Hagyjad az Úr Istenre te minden utadat

 

Urunk, Jézus Krisztus
Nehezen találunk helyet a szenvedés heteinek
Szétszórjuk életutunk apró megemlékezéseiben
Irányt váltunk, hogy ne váljon életünkké
Mindet el akarjuk kerülni, mégis eljut hozzánk
Keresztül húzza számításainkat
Követünk-e a szenvedésben, vagy csak követeljük a mentességet – Te tudod
Nehezen vesszük vállunkra a keresztet, főleg célegyenesben
Ha kereszted útjelzővé lenne, igazán meglelnénk a szenvedés útját
Bárcsak lenne bennünk annyi merészség, hogy így tudnánk vágyakozni:
Ó, én két szemeim, ti az Úrra nézzetek

 

Urunk, Jézus Krisztus
Nehezen indulunk útnak a szenvedés heteire
Minden erőnket összegyűjtve maradni akarnánk
Az átmenetiség elől haza menekülünk
Minden ellen be akarjuk biztosítani magunkat
Persze, keresztüllátsz gondolatainkon
Követünk-e utadon, vagy csak útban van követésed – Te tudod
Nehezen tájékozódunk, főleg, ha mi megyünk hátul
Ha kereszted utunkba kerülne, igazi útitársakká lennénk
Bárcsak lenne bennünk annyi alázat, hogy meg tudjuk vallani:
A Bárány hordja csendesen földiek minden vétkét

 

Urunk, Jézus Krisztus
Nehezen éljük meg a szenvedés heteit
Szanaszét cikáznak gondolataink, szerte áradnak szavaink
Alig tudunk irányban maradni önmagunk felé
Mindenfelé el akarunk jutni
Keresztyénségünknek Hozzád kellene vezetni
Követjük-e szavad, vagy csak következetesen hallgatunk – Te tudod
Nehezen engedelmeskedünk, főleg Neked
Ha keresztülmetszenéd önigazulásunkat, igazán elindulnánk a bűnbánat útján
Bárcsak lenne bennünk annyi helyismeret, hogy eltévedésünket bevallva mondjuk:
Mélységből hozzád kiáltunk: Úr Isten, könyörülj rajtunk


Kovács Krisztián