„Megtart, immár 25 éve és azt gondolom, én is tartom őt”

Huszonötödik házassági évfordulóját ünnepli idén a tiszántúli püspök és felesége – hangzott el a beszélgetés kezdetén. A házaspár esküvői igéje Pál apostol galatákhoz írt leveléből származik: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét”. Ez az idézet már közös életük elejétől meghatározó, de különösen intézményi feladataik sokasodásával jelentett és jelent sokat számukra. Fekete Károly két ízben, összesen több mint tíz évig töltötte be a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektori tisztségét, 2015 óta pedig az egyházkerület püspöke, míg óvodapedagógus-lelkipásztor felesége mintegy másfél évtizede vezeti a Debreceni Református Kollégium Óvodáját.

A beszélgetést Beszterczey András moderálta. A Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség lelkipásztora kiemelte, hogy a házasság hete témája 2024-ben az állandó megújulás. Ennek eszközével kapcsolatban Feketéné Kavisánszki Györgyi elmondta: a sűrű, sok vidéki utat jelentő szolgálati beosztás miatt kevés időt tudnak együtt tölteni – két lányuk, Hanna és Borka 23 és 17 évesek, Károly fiai pedig már 30 éven felüliek –, de amikor együtt vannak, tudatosan sokat beszélgetnek. Mindketten olyan családból származnak, ahol a szülőkkel, sőt a nagyszülőkkel való kommunikációnak nagy szerepe volt. A püspök hozzátette azt is, hogy a munkahelyi szabadságot szentnek tartja. „Az augusztus első három hete a családé, ezt igyekszek betartani. Azért is érdemes üresen hagyni ilyenkor a naptáramat, mert előfordult már, hogy a lányok tudtomon kívül megszervezték a nyaralást, amiről csak akkor értesültem, amikor beültettek az autóba és elindultunk.”

Beszterczey András ezt azzal egészítette ki, hogy a megbeszélés és a beszélgetés között nagy különbség van, majd rákérdezett, hogyan újult meg a házasságuk gyermekeik születésével. Erre adott válaszában Feketéné Kavisánszki Györgyi hangsúlyozta a nagyszülők szerepét. „Amikor megszülettek a gyerekek, tudatosan figyeltünk arra, hogy minél hamarabb megszokják a nagycsaládot. Ez nekünk is segítség volt, mert ha kettesben kellett elutaztunk, akár máshol is aludtunk, ők nyugodtan maradhattak a mamánál. Szeretnénk majd mi is olyan nagyszülők lenni, akikhez a kezdetektől hozzászoktatják az unokákat a lányaink” – fogalmazott az édesanya. Fekete Károly hozzátette: előfordult, hogy lányai kérésére változtatott egy-egy szokásán, vagy sajátított el új dolgokat, hiszen ez is hozzátartozik a megújuláshoz.

A beszélgetés során elhangzott, hogy egymás munkáját nagyra becsülik. „Szeretem Györgyiben, hogy nyílt, egyenes, ami a szívén van, azt elmondja. Tiszteli azokat, akikkel találkozik, ez a munkahelyén és a családban is így van” – mondta a püspök. „Nekem nagyon tetszik Károlyban, hogy egy arca van. Nincs több. Önazonos. Amikor elkísérem vidéki szolgálataira, és látom, hogy figyel az emberekre, meghallgatja őket, törekszik rá, hogy hamarabb érkezzünk, és az alkalom végén is legyen még időnk beszélgetni az ott élőkkel. Szívügye a gyülekezet” – mondta Feketéné Kavisánszki Györgyi. Fekete Károly szerint a legőszintébb megnyilvánulások az ilyen természetes közegben történnek meg. „Sokszor ezek az egyszerű szavak erősítik meg, hogy milyen mély hitű, őszinte reformátusok élnek a gyülekezetekben. Ilyenkor van lehetőség meghallgatni a kritikákat is, amik nyomják a lelkeket, illetve az alkalmainkra sokszor eljönnek más felekezetű hívők is, a velük való beszélgetések során is szakadnak át gátak. Lehet, hogy nekem egy-egy ilyen szolgálat a sokadik a héten, de a kisebb gyülekezetekben akár évtizedekig ez az egyetlen püspöki látogatás. Ez nem rólam szól, hanem róluk, a bizalom pedig úgy születik, ha az ember bizalmat ajándékoz” – foglalta össze a püspök.

A beszélgetés során számos tanulságos, őszinte pillanatot osztott meg életéből a házaspár, egymással való kapcsolatuk lényegét pedig Feketéné Kavisánszki Györgyi fogalmazta meg: „nagyon fontos nekem, hogy megtart, immár 25 éve, és azt gondolom, hogy én is tartom őt”.

Tiszántúli Református Egyházkerület

Fotók: Miskolczi János