A böjti időszak feladata: Kisebbé lenni

„Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” (János evangéliuma 3. fejezet, 30. vers)

Keresztelő János mondta ezt a saját tanítványainak, amikor látták, hogy Jézus elkezdte a munkáját. Kisebbé lenni – a húsvétra készítő böjti időszak feladata.

Kisebbé lenni – ez jutott eszembe, amikor pár napja a tavaszias februári időben elkezdett fújni az éles böjti szél.

Amikor a böjti szelek úgy igazából elkezdenek fújni, akkor teret tágítanak, friss levegőt hoznak, páratlan módon tavaszt érez az ember, de még nem a melegével kecsegtet, csak a metsző élét érezteti. Ilyenkor a leggyakoribb ösztönös mozdulat, hogy az ember összehúzza magát, hogy ne találjon utat a böjti szél a kabát ujján, a gallér mellett, a gomblukak között. A böjti szél zsugorít, kisebbé tesz, sietősebbre fogjuk a lépteinket és lehajtott fővel igyekszünk a huzat elől valami szélmentes helyre.

A böjti idő annak felismerése, hogy az ember össze kell, hogy húzza magát, azaz alázatra kell, hogy leljen, sőt gyakorolhatja magát az alászállásban, a tisztázódásban, a helyes arányok megtalálásában. A böjti idő nagy beismerése Keresztelő János mondatával fejezhető ki, aki a messiási munkáját elkezdő Krisztusra utalva mondta: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” (Jn 3,30) A kisebbé létel leckéje nehéz, mert az emberi természettel ellentétes a kisebbedés, az alázatra jutás. Sokkal több bennünk a rátartiság, a nyakasság, a többet mutatás, a nagyratörés.

A böjt Urát megismerő ember rájöhet arra, hogy a kegyelmi ajándékok nem magas polcokon vannak, amelyekért fel kellene kapaszkodni, hanem az alacsonyabb helyeken, ahová mélyebbre kell hajolnunk értük.

Minél inkább emelkedik az életünkben Krisztus és minél inkább felismerjük az Ő igazi nagyságát, annál inkább csökken saját önistenítésünk és annál reálisabb lesz az énképünk. Rájövök, Krisztus kegyelme nélkül ki lennék szolgáltatva, de Ő új és hitbeli növekedésre képes élettel ajándékozott meg.

Mivel Krisztus felettem van, ezért kicsiségem ellenére is jól lát, számon tart, növekedési pályára állít és kiteljesíti az életemet. Hála legyen Neki ezért! Ámen. 

Fekete Károly
a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke