Generációk dolgoztak azon, hogy a közös álom valóra váljon

Rácsok Gabriella, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem oktatási rektorhelyettese még diákként lépett be először az épületbe 1991 őszén, akkor indult ugyanis újra negyven évnyi szünet után a lelkészképzés Sárospatakon. Előtte már elvégzett egy tanévet Debrecenben, de átkérte magát Patakra, amikor megtudta, hogy a Tiszáninneni Református Egyházkerület is elindítja saját lelkészképzését. Mint elmondta, emlékezete szerint körülbelül ötven diák gyűlt össze az évfolyamon az akkor még díszteremként emlegetett mai imateremben, ahol az oktatás java zajlott kezdetleges körülmények között, hatalmas lelkesedéssel. Az akkori viszonyokra jellemző volt, hogy meg kellett tanulnia fát vágni, gyújtóst aprítani, valamint tüzet rakni a cserépkályhában. Ma viszont már a legmodernebb körülmények várják a diákokat a hittudományi egyetemmé lett teológián – érzékeltette a harminc év alatt történt változásokat a rektorhelyettes. Ugyanez a folyamatos fejlődés jellemezte a képzési palettát is.

A rektorhelyettes meggyőződése, hogy soha nem a görcsös egyetemmé válás motiválta a mindenkori vezetőket akkor, amikor fejlesztettek, vagy új képzéseket vezettek be. Inkább arra az igényre figyeltek, hogy milyen munkatársak segíthetik egy elsősorban Észak-Magyarországon szolgáló lelkipásztor gyülekezeti munkáját. Kiemelte: a pataki teológia mindig ahhoz igyekezett segítséget nyújtani, hogy ezt a munkát magas színvonalon, elkötelezetten végezzék azok, akik elvállalják. Így lett elérhető a lelkészképzés mellett először a katekéta-lelkipásztori munkatárs képzés. Hozzáfűzte: később ennek folytatására meghívást kaptak Kárpátaljára is, ahol először a Beregszászi Református Egyházközség adott otthont az oktatásnak, majd az ottani magyar főiskola biztosította a helyszínt. Egy lelkipásztornak azonban nemcsak hittanoktatókra és gyülekezeti munkatársakra van szüksége, hanem olyan segítőkre is, akik rendelkeznek azokkal a kompetenciákkal, amelyekre alapozva, a gyülekezeti élet szervezésén túl akár a templom falain kívüli helyi, települési közösségeket is sikeresen meg tudják szólítani – folytatta Rácsok Gabriella. Ezt szem előtt tartva indult el Sárospatakon a közösségszervező szak, ahol elsősorban egyházi művelődésszervezőket képeznek, de el lehet sajátítani diakóniai szakmai ismereteket is.

– Ismerjük térségünk szociális helyzetét, ennek nyomán merült fel a későbbiekben, hogy valószínűleg komoly igény lenne szociális munkások képzésére, amit el is kezdtünk, ezt a lehetőséget jelenleg is a Miskolci Egyetemmel közösen kínálja az intézmény – folytatta a képzések bővülésének felsorolását az oktatási rektorhelyettes. Ez az egyetlen nem hitéleti képzésük, amelynek azonban van hitéleti párja is, mégpedig a keresztyénszociálismunkás-, vagyis a diakónusképzés. Mindkettő esetében elérhető a duális képzési forma, amely ugyancsak előfeltétele volt az egyetemi címnek – fűzte hozzá.

A teológia újkori történetében a lelkészképzés volt az első, amely 2006-tól, vagyis a bolognai rendszer bevezetésétől osztatlan mesterképzési formában zajlik. Ezen kívül kínálnak még mesterképzést a teológia szakon olyan hallgatók számára, akiknek van diplomájuk, nem lelkipásztorként szeretnék szolgálni a református egyházat, mégis szeretnék elmélyíteni saját istenismeretüket, az életritmusukba viszont nem fér már bele a nappali tagozatos oktatási rendszer. Ebben a tanévben indult el az egyházi-felekezeti közösségszervezés mesterszak elsősorban a pataki teológia korábbi alapszakos hallgatói számára, így biztosítva lehetőséget a szakmai fejlődésükre. Rácsok Gabriella hangsúlyozta: ezt a képzést az akadémia hozta létre, az intézmény munkatársai dolgozták ki annak képzési és kimeneti követelményeit is.

Enghy Sándor, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem (SRHE) rektora úgy gondolja, az a feladatsorozat, amelyet az egyetemi feltételek teljesítése során végzett el az intézmény, megmérte őket, és nem találta könnyűnek. Hozzátette: nem lehettek sokan az alapítók között, akik az újrainduláskor megelégedtek az akadémiai címmel, közös álmuk volt, hogy egyszer egyetemi keretek között folyjon az oktatás Patakon. – Az álmok most valóra váltak – jelentette ki. – Ezek az álmok azonban nem úgy szoktak valóra válni, hogy az ember csak ül és karba fonja a kezét, hanem tesz is értük. Sárospatakon több generáció tette a dolgát a közös célért – tette hozzá. Kiemelte: az évek során biztosan voltak hallgatók, akik csupán azért nem választották felsőfokú képzésük helyszínéül a pataki teológiát, mert az nem egyetemként működött. Most ez az akadály is elhárult.

Az intézmény küldetéstudatát jellemezve a rektor beszélt arról is, hogy a teológia munkatársai eddig is igyekeztek és a jövőben is igyekeznek mindenki számára hasznosan használni az Istentől kapott talentumokat. Megerősítette: az egyetemi lét új kihívásokat hoz majd, aminek ugyanúgy meg kell felelni, mint amikor a cím megszerzéséért dolgoztak. Meglátása szerint a sikeres folytatáshoz kellő alapot ad az, hogy oktatóik tudományos tevékenysége több mint 15 százalékkal haladja meg az egyetemi cím törvényi feltételeként szabott 45 százalékos arányt. Emellett komoly előnye az egyetemmé minősült felsőoktatási intézménynek az is, hogy az oktatás és a lakhatás feltételei is magas színvonalúak. Mindezt egy olyan támogatási forma teszi teljessé, amelynek eredményeként a tehetséges fiatalnak nem kell abbahagynia a tanulást akkor sem, ha nem tudja finanszírozni azt – erősítette meg a rektor.

Barnóczki Anita főiskolai adjunktus, a SRHE Gyakorlati Teológiai Tudományok Intézetének megbízott vezetője az intézmény jövőbeli vízióiról szólva elmondta: – Ahhoz, hogy a jövőt lássuk, nekünk, reformátusoknak két dolgot kell tennünk. Az egyik az ószövetségi Szentírás tanítása, amely szerint a jövő meglátásának feltétele a múltba tekintés. A másik pedig Pál apostol tanítása: mindeneket megvizsgáljatok, és ami jó, azt megtartsátok! Kifejtette: a mérföldkő, amihez az egyetemi cím megszerzésével érkezett az intézmény, véleménye szerint lehetőséget ad egy alapos újragondolásra, értékelésre, önvizsgálatra. – Esélyt ad ez az alkalom annak átgondolására is, hogy mi az, amit tovább kell vinni, és mi az, amit el kell hagyni, hol kell bővülni és elmélyülni – tette hozzá. – Az ünnepség után ez a legkomolyabb munka, amit az egyetem közösségének el kell végeznie – hangsúlyozta.

A megbízott intézetvezető szerint már elég sok szakot és képzési lehetőséget tud kínálni a SRHE. Ezeket érdemes lenne tudományos szempontból elmélyíteni és minél több emberhez eljuttatni, de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a képzéseket újra és újra hozzá kell szabni az igényekhez – jelentette ki. Úgy fogalmazott: nem elvont tudományokat tanítanak, hanem a térségre és az egyházi küldetésükre vannak tekintettel. – Szükségünk van a visszajelzésekre a hallgatóinktól, a végzett diákjainktól, az együttműködő partnereinktől, valamint azoktól is, akik hozzánk küldik a hallgatókat. Minderre azért van szükség, mert az egyetemnek több olyan szakja is van, amelyek a társadalmi környezethez próbálnak igazodni. Ahhoz, hogy a társadalom változásaihoz kapcsolódó kihívásoknak eleget tegyünk, ezek folyamatosan elemzésre szorulnak – mondta Barnóczki Anita. Hozzátette: Sárospatak olyan hely, ahol teret kap minden gondolat, és a teológiát, valamint a társadalomtudományokat párbeszéd segítségével lehet művelni. Szándékuk szerint ezt az utat folytatni szeretnék, a továbbiakban is mindenki véleményét meghallgatják, megvitatják, helyet adva nekik az oktatásban és a tudományos konferenciákon is.

Az Európa Rádió összeállítása itt hallgatható meg:

Tiszántúli Református Egyházkerület

Szöveg: reformatus.hu (Bódisz Attila)
Fotók: Sárospataki Református Hittudományi Egyetem