A Tiszántúli Református Egyházkerület Nőszövetségének tagjai találkoztak Berekfürdőn

A konferenciát Gilicze Andrásné egyházkerületi nőszövetségi titkár nyitotta meg. Köszöntésében arról beszélt, hogy Isten minden zűrzavarban megtart bennünket. 2024 az Élő Ige éve lesz egyházunkban a Zsinat döntése szerint. Pontosan ez az Élő Ige az, ami által Isten megtart bennünket. Az előadó kiemelte a misszió fontosságát, mert az Élő Ige ez által juttatható el mindenkihez.

A nyitó áhítaton Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke szolgált, aki a Timóteushoz írt második levél bevezető gondolatairól beszélt. Kiemelte, hogy a szégyenérzet mennyire akadályozza a hitvalló életünket. "Sokszor igazodunk a körülményekhez, a társadalmi szokásokhoz, elvárásokhoz. De nekünk azt kell képviselnünk, ami a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig bolondság. Van, hogy gúnyt, támadást élünk át, de ha ebben mégis meg tudunk állni, akkor ez jót eredményez. Amit a Biblia tanít, az gyakran úgy tűnik, hogy lemarad az élettől, mintha kicsit kínosan éreznénk mi is magunkat, de ha tudjuk, hogy kinek hiszünk, azaz ismerjük Istent, akkor bátrabban állunk meg a hitünkben" – építette tanítását ezen vezérgondolatok köré Fekete Károly.

Az egyházkerület püspöke ezt követő előadásában a népszámlálás eredményéről, és annak tanulságairól beszélt, melyek kettős érzéseket keltenek bennünk. Egyfelől fáj a szívünk, hogy látunk egyfajta fogyást a magukat reformátusnak vallók létszámában, de fontos, hogy ez ne csak elszomorodásra sarkalljon bennünket, hanem tevékenységre is. Másfelől pedig nagy azok létszáma, akik nem beszéltek arról, hogy ők egyáltalán melyik felekezethez tartoznak, ezt pedig lehet egyfajta letisztulási folyamatnak is látni. "Koncentráljunk tehát arra a lényegre, ami az Egyház sajátja, ez pedig az igehirdetés, és vigyázzunk, hogy a világiasság sok formája ne szűrődjön be az egyházba. Sok feladatunk van a 16–35 év közötti fiatalokkal, amiben a Nőszövetségnek is bőségesen van tennivalója" – tette hozzá Fekete Károly.

Este Koncz Imre, a Szabolcs-Beregi Református Egyházmegye esperese mutatta be a vendéglátó egyházmegyét, a gyülekezeteket, a szolgálatokat. Beszélt a háború következményeiről, a menekültek fogadásáról, ellátásáról, a köztük végzett szolgálatról.

Ezt követően Vincéné Pálfi Judit szólt röviden a Romániai Keresztyén Nők Ökumenikus Fórumáról.

A második nap reggelén Gáll Andrásné Katika „tanító néni”, a Tiszamogyorórósi Nőszövetség elnökének napi igéhez kapcsolódó áhítatával kezdtünk. Ezen a napon irodalmi jellegű előadásokat hallhattunk Dr. Fazakas Gergely egyetemi docenstől, kerületünk presbiteri főjegyzőjétől a Himnuszról, illetve Csokonai és Petőfi munkásságáról. Egészen új és sajátos volt az a szempont, ahogyan egymás mellé volt állítva Csokonai és Petőfi, beágyazva a történelembe, beágyazva Debrecen és a Kollégium eseményeibe. Az előadás végén pedig, mindannyiunk örömére, még megzenésített verseket is énekeltünk.

Dr. Pocsay Gábor gyulai presbiter, alapító beszélt a „Könyvet a szórványba” mozgalomról. Ezt követően Dr. Gaál Botondné Dr. Czeglédy Mária, az egyházkerületi nőszövetség elnöke köszöntötte a résztvevőket, számba vette az elmúlt év eseményeit, ismertette a ránk váró feladatokat, valamint köszöntötte Gáll Andrásnét, aki egyházkerületünk idei Zsindelyné-díjasa.

A Zsindelyné-díjas Gáll Andrásné

A délután egészen izgalmas fordulatot hozott, amikor Dr. P. Szalay Emőke muzeológus, néprajzkutató előadását hallgathattuk meg, ami után Tarsoly Andorné népi iparművész útmutatása alapján az általa előkészített könyvjelzőket és énekeskönyv-borítókat hímezhettük lelkesen úrihímzéssel.

Vacsora után egy nagyon tartalmas áhítatot hallottunk Szabó Zsuzsától, a Dunamelléki Nőszövetség titkárától, a „Rád bízott drága kincs”-ről a Timóteushoz írt levél 1,14 alapján, mellé téve a Máté evangéliuma 6. részének 19–21. verseit: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön”.

Este még egy nagyon izgalmas előadást hallottunk Ackermanné Kelő Kamillától az evangéliumi nevelésről, Victor Gabriella életén keresztül.

A szombati napot Takács Evelin, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem theológájának áhítatával nyitottuk. A Prédikátor könyve 5. fejezete 1–5. versei alapján arra figyelmeztetett bennünket, hogy mennyire fontos az, hogy mi és hogyan hagyja el a szánkat.

Gonda László, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem docense a tévtanításokról és a babonákról szóló előadásaiban először felvázolta, hogyan is fejlődnek a vallások és a vallásosság megnyilvánulásai. Felhívta a figyelmet arra, hogy mennyi dolog van az életünkben, ami már-már úgy működik, mint egy vallás. Beszélt a különböző szektákról, vallási mozgalmakról. Hangsúlyozta, hogy nem rettegni kell, hanem hinni, hogy Istennek minden fölött van hatalma, Jézus Krisztus úr mennyen és földön. A babonák pótlékok, amivel azokat a dolgokat próbáljuk befolyásolni, amik fölött egyébként nincs hatalmunk. A beteges és romboló vallásosságról is ejtett szót. A vallás is lehet függőség, amikor elvakulttá válik.

A délelőtt folyamán Jakab Krisztina, a kárpátaljai Beregi Egyházmegye megbízottja számolt be helyzetükről, örömeikről, küzdelmeikről.

Ezt követően az imanapi liturgiát imádkoztuk végig. Majd Gilicze Andrásné kerületi titkárunk áhítatát hallgattuk meg, szintén az imanapi alapigéhez kapcsolódva, amire ráerősített a „Te pedig maradj meg abban, amit tanultál” gondolata. Jó volt újra megerősödni ebben a bátorító igében, és abban, hogy milyen fontos a teljes Igére figyelni, mert az Írást a maga teljességében kell megtartanunk. A meghallott és megértett Ige lesz majd élő Igével bennünk.

Este még külmissziói előadást hallhattunk Dr. Dobos Ágostontól, valamint kerekasztal-beszélgetés volt teológáinkkal, akik zenével is szolgáltak közöttünk.

Konferenciánkat úrvacsorás istentisztelettel zártuk, ahol Talpas Petra makói lelkipásztor hirdette Isten igéjét. A vezérige utolsó szavai a Szentlélek munkájára hívják fel a figyelmet. Ő az, aki erősít, bátorít, elveszi aggodalmainkat, bizonyságtételre sarkall. Egyedül nem vagyunk rá képesek, csak a Szentlélek által – hangzott el.

Hálásak vagyunk, hogy valóban éreztük Isten Lelkének jelenlétét. Áldott találkozásunk volt Urunkkal és egymással. Adja meg Isten, hogy tavasszal újra találkozhassunk!

Szöveg: Tarcsai Judit (a Debreceni Református Egyházmegye nőszövetségi összekötője), Horváth Zoltán
Fotók: Máté Gyuláné