Rendszerüzenet

Hálaadó istentiszteletet tartott a Nyírmeggyesi Református Egyházközség az elmúlt évek építkezéseiért

Befejeződött a 2016 és 2023 közötti felújítások sorozata Nyírmeggyesen; az építkezés azonban folytatódik a lelki ház építésével. A gyülekezet ünnepélyes istentiszteleten adott hálát az elmúlt évek fejlesztéseiről, 2023. szeptember 24-én.

Igehirdetése alapjául Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke Péter első levelének 2. fejezetéből olvasott fel. Ennek kapcsán elmondta: „Úgy tűnhet, hogy itt ma minden a kövekről szól, hiszen megújult a templom, a parókia, a gyülekezeti ház, a járda és a kerítés is. De hála Istennek, nem így van. Mert az elmúlt századok és a jelen építkezései is az élő kövekről, az emberekről szólnak.” Fekete Károly kifejtette, hogy Péter hallotta Jézus szavait, amikor saját magára a megvetett sarokkőként hivatkozott. Később pedig teljes lényével átélte ezt a mondatot. „Nagycsütörtök éjszakáján háromszori tagadásával ő maga is megvetette, eldobta magától Krisztust. Ezt követően azonban Péter, a Kőszikla összetört. Úgy, ahogyan a bűnbánó embernek össze kell törnie.” Fekete Károly úgy folytatta a gondolatmenetet, hogy Jézus kegyelme, irgalma élő kővé változtatta Pétert, és Isten ma is azt szeretné, ha a próbakövek lépcsővé, a botlókövek pedig fellépővé válnának, és „az Ő tulajdonba vett népe így hirdetné nagy tetteit”. A püspök hozzátette: a mi egyházunk rendje szerint mindannyian papok vagyunk, Isten küldöttei. A szépen felújított köveknek küldetése van: emlékeztetnek. „Akkor van értelme minden gyülekezeti renoválásnak, ha azok eszünkbe juttatják Isten életújító építkezését.


Talabos Endre főgondnok a vendégeket és a gyülekezetet Isten Igéjével köszöntette: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.” (Zsoltárok 127:3.) Elmondta, hogy az egyházközség sokszor megtapasztalta Isten segítő támogatását az elmúlt években. „Szükség van arra, hogy legyen hely, ahol összegyülekezünk és közösen dicsőíthetjük Istent. A láthatatlan lelki házat pedig a Szentlélek építi bennünk, aminek az alapja Jézus Krisztus. Isten közösségre hívott el bennünket önmagával és egymással, a gyülekezettel.” Balogh Sándor pénztáros presbiter a felújítások, építkezések pénzügyi beszámolóját a gyülekezet szeptemberi Igéjével kezdte: „Most azért, Istenünk, hálát adunk neked, és dicsérjük a te fenséges nevedet… Honnan volt erőnk ilyen  önkéntes adakozásra? Bizony tőled van mindez.” (Krónikák első könyve 29:13-14.) Elmondta, hogy a gyülekezet áldozatos céladománya mellett egyházmegyei, egyházkerületi, állami és önkormányzati támogatásokból valósultak meg a beruházások, így a templom előtt járda építése, a toronyóra kiépítése, a harangok felújítása, a templomtér szúmentesítése, a templom teljes külső felújítása és a kerítés megújítása, építése. A gyülekezeti háznál elvégezték a konyha teljes átépítését új bútorzattal, a Lelkészi Hivatal belső felújítását, valamint felépült a külső közösségi tér garázzsal. A parókián megvalósult a teljes belső felújítás, míg a gyülekezeti háznál és a parókiánál elvégezték a teljes külső felújítást szigeteléssel, a tetőcserét, a fűtés teljes korszerűsítését, valamint új járdák épültek, megújult a kerítés és megtörtént az udvar füvesítése is. „Istennek legyen hála a sok-sok önkéntesen segítő szolgálatot vállaló gyülekezeti tagért és a gyászistentiszteletek alkalmával felajánlott koszorúmegváltási adományokért is” – tette hozzá Balogh Sándor.

Gaál Sándor, a Nyírségi Egyházmegye esperese az ároni áldás alapján mondta el igei köszöntését: „Áldjon meg téged az Úr…” (Mózes negyedik könyve 6:24-26) Azt kívánta a gyülekezetnek, hogy legyen továbbra is készséges elfogadni Isten áldását, és maradjon meg az Úr ügyében való odaszánása, áldozatkészsége.



Pótor László, a gyülekezet lelkipásztora a vezérige alapján elmondta, hogy a kőállapot a halál állapota. A halott kő úgy lesz élő kővé, hogy az értünk meghalt és feltámadt Jézus kivesz bennünket megváltó kegyelméből a halál állapotából. Ezért a Krisztusban hívő ne maradjon egyedül, hanem Isten gyermekei Nyírmeggyesen is épüljenek együtt lelki házzá a közösség javára és Isten országa építésére.

Az ünnepi istentiszteleten verset mondott Gere Istvánné hitoktató (Hála a kegyelemért) és Kovács Józsefné presbiter (Hálaadónapra). Az ősi ír áldást Béltekiné Szívós Ágnes tanárnő és Kovács Viktória hittanos diák játszotta el hegedűn.



A fiatalok a Hálát adok, Uram, az életért kezdetű éneket énekelték el. Pótorné Jäger Krisztina vezényelte a gyülekezet énekkarát, akik három énekszámmal dicsérték Istent: Köszöntünk, Testvér, áldás reád; Isten nevét dicsérem; Dicsér Téged teljes szívem.

A jelenlévő lelkipásztorok Isten dicsőítő igeverseket olvastak fel a Bibliából. Nyeste Ferenc egyházmegyei főgondnok Pál apostol thesszalonikabeliekhez írt levelének 5. fejezete 16-18. verseivel köszöntötte a gyülekezetet: „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenéért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” Azt kívánta, hogy a gyülekezet – ahogy eddig kövekben és lelkekben is gyarapodott és sokasodott – még inkább olyan gyülekezetté váljon, akik tudnak hálát adni és szüntelenül imádkozni. A záró szavak igei gondolatát Erdei István nyugalmazott lelkipásztor Sámuel első könyve 7:12 alapján hálaadással mondta el: „Mindeddig megsegített bennünket az Úr!” Hálaadás és dicsőség Istennek az elmúlt évek építkezéseiért, de az építkezés nem állhat meg. Az építkezésnek folytatódnia kell! Neki, Jézusnak növekednie kell a gyülekezetben továbbra is!

Az ünnepi istentisztelet után az iskola aulájában nagy gyülekezeti összefogással előkészített szeretetvendégségre került sor.


Pótor László/Horváth Zoltán

Fotók: Miskolczi János