Újkenyér – a folytatás ünnepe
„Áldott az a kenyér, amelyik találkozik a Jézus kezével és indulatával” – Fekete Károly tiszántúli püspök gondolatai az újkenyér ünnepére.
Ha nincs kenyér – véges minden: az erő, a reménység, a türelem, a lehetőség. Kimerülünk, lefogyunk, feszültek és dühösek leszünk.
Ha van kenyér – van életlehetőség. Energia származik belőle: tetterővé, gondolattá, kreativitássá, reménységgé, életkedvvé alakul át bennünk.
Előttünk van az új kenyér, de ahhoz, hogy az új kenyér ünnepe igazán a folytatás ünnepe legyen, kell még valami. Azt kell tennünk, amit Jézus tett, amikor ezreket elégített meg az evangéliumok tanúsága szerint: vette a kenyereket, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte és tanítványainak adta, hogy osszák szét a többiek között. (Lk 9,16)
Áldott az a kenyér, amelyik találkozik a Jézus kezével és indulatával.
Áldott az a kenyér, amelyik hálás égre tekintésre ösztönöz.
Áldott az a kenyér, amelyik megtalálja a szükséget látók kezét.
Áldott az a kenyér, amelyik asztalközösségbe von és szétosztásra késztet, mert ez az áldozat közösséget teremt és egyesít.
„Ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.” (Jn 12,24) Áldásos áldozat ez – élet lett belőle!
Mennyei Gazdánk!
Köszönjük, hogy Te asztalt terítesz jóságodból népünknek. Add nekünk az általad megáldott kenyér csodálatos lelkületváltoztató erejét, hogy éltessen és áldozatkésszé tegyen minket is. ÁmenFekete Károly