„A kevesen hű és sokra bízott lelkipásztor” – Szabó Csaba György emlékezete

Nagytiszteletű Szabó Csaba György nyugalmazott lelkipásztor 1938. december 6-án született Budapesten, ahol kisgyermekkorát töltötte és általános iskolai tanulmányait elkezdte. Szülei kislányuk elvesztése után három fiúgyermeket neveltek, akik közül Csaba volt a középső. A kommunista fordulatot követően édesapja politikai fogolyként börtönbe került, a két kisebbik gyermeket pedig édesanyjukkal kitelepítették Tiszabőre. A szerető édesanya innen küldte Debrecenbe és bízta gyermekét az ősi Kollégiumra. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma majd a Teológia közössége és a debreceni anyai ági (Varga) rokonság tagjai gondoskodó szeretettel fogadták be és nevelték fiatal felnőtt koráig. „Refis” éveinek élményeit élete végéig legkedvesebb emlékei között tartotta számon.

A gimnáziumban jeles eredménnyel érettségizett 1957-ben, majd tanulmányait 1958 és 1963 között a Debreceni Református Teológiai Akadémián folytatta. Itt tette le lelkészképesítő vizsgáit, az elsőt 1963. szeptember 26-án jeles eredménnyel, a másodikat 1964. október 23-án kitűnő eredménnyel. Lelkészszentelésére 1965-ben került sor a Debreceni Nagytemplomban. 1969/70-ben a Zürichi Egyetem Teológiai Fakultásán mélyítette teológiai és német nyelvismereti tudását. 1963. szeptember 1-től segédlelkész - Kollégiumi szenior lett a Debreceni Kollégiumban.

Nagykállói segédlelkészi ideje alatt, 1965. január 4-én kötött házasságot Bakó Mária Ildikóval. 54 éven át, feleségének 2019. júniusában bekövetkezett haláláig éltek példamutató házasságban. Házasságukból egy leány (Edit Ildikó) és egy fiú (Péter Csaba) gyermekük született.

Nagytiszteletű Szabó Csaba György aktív lelkészi szolgálatának döntő idejét a Bihari Református Egyházmegyében töltötte. Négy olyan kicsi gyülekezetben, ahol a falvak, így a gyülekezetek lélekszáma is alig néhány száz lélek volt. A Magyarhomorogi és Körösszakáli Egyházközségbe mint fiatal pályakezdő került és fiatalos lendületének, közvetlenségének, magas szintű műveltségének, teológiai tudásának köszönhetően, azokban az egyáltalán nem könnyű időkben lett elismert, közkedvelt tagja a falvak közösségének, így a rá bízott nyájnak is. Ezen a két helyen 10 éven keresztül végezte szolgálatait – közben volt ösztöndíjas hallgató Zürichben. Ezt követően a Zsákai Református Egyházközség választotta meg lelkipásztorául, ahol 31 éven át végezte hűséggel és alázattal a szolgálatát, egészen 2006. júniusáig, amikor az aktív lelkészi szolgálatból nyugdíjba vonult. Zsákai szolgálata mellett 23 éven át gondozta a szomszédos furtai gyülekezetet is. Gyülekezeti szolgálatait az igényes, magas teológiai színvonalú, mégis a falusi gyülekezetek számára érthető igehirdetés jellemezte.

Közösségépítő és megtartó személyisége hatással volt a rábízott gyülekezetek életére és a lelkészi közösségre, melyben bölcs szeretettel segítette a fiatalabb lelkipásztorokat. A gyülekezetek életének külső rendjét is igyekezett biztosítani, így szépült a zsákai és a furtai templom, és vált élhetővé a parókia. A falvak közösségének kulturális életéért is sokat tett. Számtalan kiránduló csoportot vezetett nagy szakértelemmel a zsákai templomban és a Rhédey kastélyban, szívesen támogatta a helyi hagyományőrző, kulturális alkalmakat, hon- és helytörténeti kutatásokat.

Mindkét gyülekezetben nagy hagyománya volt az ökumenikus imahétnek, melyet a katolikus és református hívek közösen tartottak. Ezeknek az alkalmaknak köszönhető, hogy a Kálvin kiadó gondozásában 2001-ben megjelent a Furtai ökumenikus süteményes könyv, melynek kiadásában a nagytiszteletű úr fontos szerepet játszott. Az ökumenikus kapcsolatokkal függ össze az a nagyon jellemző mondás, amit egy egykor vele szolgáló katolikus plébános mondott: a biciklis lelkész. A szolgálat iránti alázatát mutatja, hogy egészen nyugdíjazásáig „drót szamáron” közlekedve látta el a két gyülekezet szolgálatát. Közéleti szerepet is vállat: a rendszerváltás után több cikluson keresztül tagja volt a zsákai képviselő testületnek.

Gyülekezeti szolgálatai mellett közegyházi tisztségeket is betöltött. A Bihari Református Egyházmegye lelkészi főjegyzője volt 1971 és 1997 között, mely tisztségre az egyházmegye 2002-ben újra választotta. A Tiszántúli Református Egyházkerület tanácsbírája volt évtizedeken át, majd tanácsossá is megválasztották 1997. január 1-től. A Bihari Egyházmegye Zsinati képviselője volt több cikluson keresztül.

Nyugdíjba vonulását követően 2006-ban Fehérgyarmatra költöztek feleségével és itt éltek 2019-ig. Fehérgyarmat gyülekezete és a Szatmári Református Egyházmegye munkatársi közössége szeretettel fogadta az idős lelkipásztort, míg egészségi állapota megengedte gyakran kérték fel igei szolgálatra és előadásokra, e kéréseknek örömmel tett eleget.

A gyülekezetekben hűséggel végzett lelkipásztori munka mellett a teológiai tudomány művelését sem hanyagolta el, sőt nagyon intenzíven folytatta. Szellemi igényessége a családi hagyományokban gyökerezett, édesapja enciklopédikus tudású ügyvéd volt, teológiai látásmódjára és munkamódszereire pedig legnagyobb hatást anyai unokatestvére Varga Zsigmond újszövetségi teológiai professzor tette. Élete végéig büszkén vallotta magát Varga Zsigmond egyik szellemi örökösének.

Nagytiszteletű Szabó Csaba György a Doktorok kollégiuma által alapított „Aranyokleveles teológus” díj első kitüntetettje, melyet a Zsinat döntése alapján 2008. november 19-én vehetett át a Református Egyház Zsinatának ülésén. Az akkor elhangzott laudáció méltató szavai szerint: „Teológiai tudományos munkásságát az Újszövetségi Szaktanfolyamon kezdte, majd a Doktorok Kollégiumának megalakulásától kezdve folyamatosan részt vett annak Újszövetségi Szekciójában. Előadásokat és bibliatanulmányokat tartott, írásai a Theológiai Szemlében, a Református Egyház című folyóiratban, az Igazság és Élet című periodikában, valamint a Collegium Doctorum című lapban jelentek meg egészen a közelmúltig. 1998-ban a Kálvin Kiadó tette közzé Hit és szenvedés című traktátusát. Munkatársa volt a Keresztyén Bibliai Lexikonnak, mintegy 300 gépelt oldalnyi szócikk megírásával.

Első nagyobb fordítási feladata a Magyarázatos Biblia magyarázatainak fordítása volt (Páli levelek és a Zsidókhoz írt levél). Önálló fordításainak száma mintegy 25, (mára több tucat önálló fordítását publikálták) ezek nagyobb része a Kálvin János Kiadónál, némelyike a Nemzetközi Teológiai Könyv sorozatban és egyéb kiadóknál jelent meg. Ehhez járulnak másokkal együtt készített fordításai és a rendkívüli alaposságot és felkészültséget igénylő lektori munkák.” (Dr. Kádár Zsolt – Eger)

Tudományos tevékenységét nyugdíjba vonulása után is töretlen lelkesedéssel folytatta, többek között a Revideált Új Fordítású Biblia magyarázatos változatának szöveggondozását, a magyarázatok revízióját bízták rá.

A kevesen hű és sokra bízott lelkipásztor 2019 óta a Biharkeresztesi Gondviselés Háza Református Idősek Otthona lakójaként élt. Hálás volt azért, hogy igehirdetői szolgálatát itt is folytathatta. Lelkesen vett részt az Otthon életében, szolgált egyházi és más ünnepein, szerepelt közöségi alkalmain. 2023. június 25-én vasárnap reggel igehirdetésre készülődve csöndesen szólította magához a Mindenség Ura. Életéért, szolgálatáért, a rajta keresztül kapott áldásokért áldott legyen Isten!