Szolgatársi találkozó

Őz Lajos esperes üdvözletében örömét fejezte ki, hogy az egyházmegye 32 települési önkormányzatának vezetői, szinte kivétel nélkül elfogadták a meghívást, hogy a gyülekezetekkel való együttműködést, a közös feladatokat áttekinthessék a lelkipásztorokkal együtt. Bodó Sándor országgyűlési képviselő kiemelte azoknak a közösségi értékeknek erejét, amelyek a hajdúvidéki településeket, az itt élő embereket, képesek értékrendjükben, nemzeti öntudatukban és lokális identitásukban megtartani.

Dr. Fekete Károly püspök köszöntötte a megjelent város- és gyülekezet-vezetőket mint szolgatársakat. Lelkipásztorok és polgármesterek választottságban, kiválasztottságban, elhívásban való szolgatársi kötelességeinek és reménységének üzenetét tolmácsolta igehirdetésében. A Kármel hegyi (1Kir 18) illési győzelem eszméltető módon tárja elénk az alapvető emberi viselkedési mintákat, amelyek ma is meghatározói a közösségeknek. A hűség, a megalkuvás, a kétfelé sántikálás, az értékvesztettség motívumait hordozó emberekkel való munkálkodás jellemzi az egyházi, gyülekezeti kereteket és a települési közösségeket egyaránt. Az igazság és a hit-bizonyosság kérlelhetetlen felmutatása kötelessége mind a lélek-pásztorainak, mind a népek pásztorainak.

A rövid szünetet követően pódiumbeszélgetésre került sor Ménes Andrea (Vámospércs, polgármester), Bodó Sándor (országgyűlési képviselő), Dr. Fekete Károly (Tiszántúl, püspök), Kiss Tibor (Sárrétudvari, polgármester) és Dr. Csiszár Imre (Hajdúnánás, alpolgármester) részvételével. Önvallomásukban, vezetői ars poeticában foglalták össze vezetői elhívásuk, elkötelezettségük és hitbeli meggyőződésük szoros kapcsolatát. A települési és országos szinten egyaránt a kölcsönös megbecsültségen alapuló partneri együttműködés fontosságát húzták alá. Az egyházi és önkormányzati közös gondolkodásban az esetleges hangsúly- és véleménykülönbségek józan értékelését emelték ki, hiszen a helyi közösségek elválaszthatatlan részét képezik a gyülekezetek, amelyek társadalomépítő szolgálata, diakóniai-oktatási valamint kultúra-megőrző szerepe elvitathatatlan. Fontos felismerésnek kell lennie, hogy ebben a közös szolgálatban mindenkinek a legjobb tudása, képessége szerint kell részt vennie. Az együttműködés "osztályzatát" ki-ki saját tapasztalata alapján tudta megállapítani, azzal az őszinte kiegészítéssel, hogy ez a közös munkát minősíti. A hozzászólásokban őszinte és nyílt vélemények hangzottak el, amelyek nem palástolták, hogy számos olyan kérdés van, amelyben szorosabb együttműködésre, a közös bölcsesség formálására van szükség a jövőben is.

Hisszük, hogy az esperesi köszöntés és zárszó üzenete lelkiismereti belső parancsa lehet a településeken felelős szolgatársaknak: a városok jólétén való munkálkodás (Jer 29,7). 

Őz Lajos

esperes

Tiszántúli Református Egyházkerület