Megélni az összetartozás örömét, megmutatni reformátusságunk sokszínűségét

Egyháztáji vásár, főzőverseny, kézműves és gyermekfoglalkozások, keresztyén koncertek, tárlatvezetések, református kvízjáték és úrvacsorás istentisztelet várta szombaton mindazokat az Emlékkertben és Debrecen református negyedében, akik meg szerették volna élni az összetartozás erejét és örömét. A Debreceni Református Napok május 20-án egésznapos programmal mutatta be, miben rejlik reformátusságunk sokszínűsége.

Rotyogó üstökkel, finom illatokkal, muzsikaszóval csalogattuk testi és lelki táplálékra a debrecenieket a II. Debreceni Református Napok szombati napján, május 20-án reggel. A Debreceni Református Egyházmegye lelkészei és gyülekezeti tagjai ragadtak fakanalat ezen a napon. Nyolc gyülekezetből kilenc csapat jelentkezett, hogy összemérje főzőtudását.

Az Álmosdi Református Egyházközség, a Debrecen-Füredi úti Református Missziói Egyházközség, a Debrecen-Homokkerti Református Egyházközség, a Debrecen-Ondó-Macsi Református Egyházközség, a Debrecen-Szabadságtelepi Református Egyházközség, a Debrecen-Úrréti Református Gyülekezet, a Konyári Református Egyházközség, valamint két újlétai gyülekezeti csapat babgulyást, lepcsánkát, slambucot, pörköltet és csorbát főzött jótékonysági célból. Aki ugyanis jegyet váltott, s belekóstolt az ételekbe, a tűzkárosult Debrecen-Szabadságtelepi templom renoválását támogatta.

A frissen készült, meleg ételek mellett az Egyháztáji Vásár portékái is kínálgatták magukat: házi készítésű lekvárok, sajtok, szörpök, ékszerek és egyéb különlegességek közül lehetett válogatni az Emlékkert előtt felállított standoknál, miközben a Kharisz Brass fúvóegyüttes zenélt a színpadon.

A koradélutáni órákban egy-egy izgalmas tárlatvezetéshez csatlakozhattak az érdeklődők. Győri János közgyűjteményi igazgató a Debreceni Református Kollégium rejtett kincseit tárta fel az érdeklődők előtt. A város református gyökereiről, Csokonai Vitéz Mihály, Kölcsey Ferenc és Móricz Zsigmond kollégiumi élményeiről, a Református Kollégium Nagykönyvtárának gyűjteményéről, az Oratórium történelemben betöltött szerepéről és az év kulturális eseményeinek jubileumi kiállításairól is sok-sok érdekességet megtudhattak a látogatók a közel egy órás vezetéseken.

Áldásos, hogy a többnapos esős időjárás után a református fesztivál szombati napját csodaszép időben, a szabadban, a Nagytemplom mögötti Emlékkertben rendezhettük meg. Hadházi Tamás, a Debreceni Református Egyházmegye esperese a megnyitón úgy fogalmazott, a Debreceni Református Napok remek alkalmat nyújt arra, hogy megmutassuk, mi reformátusok Debrecen környékén nem csak élünk és szolgálunk, de ezt a szolgálatot örömmel tesszük.

Hangsúlyozta, meglehet, az isteni üzenet nem a leghangosabb vagy a legharsányabb, de mi tudjuk, hogy ez az üzenet az egyedüli értékálló igazság, Isten az egyedüli célravezető utat kínálja nekünk, ezért kell Őt hallgatnunk, Őrá hallgatnunk.

Papp László, a város polgármestere arról beszélt, hogy a református közösség a mennyei tudományban, azaz az istenhitben és a protestáns kultúra megismertetésében ma is messzire fénylő lámpásként világlik Debrecenben és Debrecenből szerte a Kárpát-medencében.

„Az, hogy ma itt vagyunk és sokan vagyunk, azt mutatja, hogy a reformátusság ereje nem fogy, hanem növekszik, ami korántsem globális tendencia. Büszkén mondhatjuk, hogy a debreceni református mentalitás jelentett biztos kötőerőt a magyar nép zivataros századaiban, ahogyan a Debreceni Református Kollégiumban tanult Kölcsey Ferenc utal hányatott történelmünkre az idén 200 éve írt Hymnus alcímében” – emelte ki a polgármester.

Kósa Lajos országgyűlési képviselő szerint, az, hogy mennyire lényegesek a református fesztiválhoz hasonló alkalmak, onnan lehet látni, hogy Magyarország azon kevés európai országok közé tartozik, ahol a hit, az egyház és a társadalom kapcsolata nem gyengül, hanem erősödik.

„A jókedv, a hitünk közös megélése erőt ad, felemel, megerősít” – fogalmazott Kósa Lajos.

A megnyitón hirdették ki a főzőverseny nyerteseit is. A zsűrizésre Kósa Lajos országgyűlési képviselőt és Barabás Zoltán éttermi mestert, a Barabás Étterem tulajdonosát kérték fel. Különdíjjal térhetett haza az Álmosdi Református Egyházközség, a harmadik díjat a Debrecen-Úrréti Református Missziói Egyházközség, a második díjat a Konyári Református Egyházközség, míg az első díjat az Újlétai Református Egyházközség „A” csapata kapta.

A megnyitót követően a helyi népzenész házaspár, Bárdosi Ildikó és Bárdosi Miklós, valamint Tokodi Gábor lantművész és a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium diákjai csalogatták elő református énekeskönyvünk régi dallamait a magyar népi előadói hagyományra támaszkodva.

Miben rejlik Debrecen közösségmegtartó ereje? Mi a kálvinista menyország? Ki volt az a költő, aki otthagyott csapot-papot? A Szólj be a papnak! kvízjátékában Újhelyi Kinga színművész és Bertha Zoltán lelkipásztor kereste a választ ezekre a kérdésekre, de akinek kedve támadt, maga is tesztelhette, mennyire van tisztában a debreceniséget és református identitást érintő kérdésekben.

Keresztyén töltetű dalok, fiatalos lendület – az Első Lépés zenekar különleges koncertet adott, ez volt megalakulásuk óta ugyanis az első olyan fellépésük, ahova kizárólag saját szerzeményeket hoztak el – árulták el.

Mindenki megtalálhatta a maga elfoglaltságát, míg a szülők a koncertek kínálatából válogattak, a gyermekek a Karakter kávézóba vagy az Emlékkert egy-egy árnyékosabb szegletére telepedtek, ahol bábjáték, ringató, gyöngyfűzés, agyagozás is várta őket, de kipróbálhatták azt is, hogyan kell szappant készíteni vagy nemezelni.

A szabad ég alatt úrvacsorát venni különleges alkalom – ennek a varázsát sokan megtapasztalhatták szombaton. Több százan gyűltek össze az Emlékkertben, a Debreceni Református Napok kiemelt eseményén, az úrvacsorás istentiszteleten, ahol a debreceni egyházmegye lelkipásztorai vezették az istentiszteletet és Fekete Károly tiszántúli püspök hirdetett igét.

A püspök Márk evangéliuma 9. részének válogatott verseit olvasta és magyarázta a népes gyülekezetnek.

Mint mondta, Isten Krisztusban megjelent dicsősége helyre akarja állítani a világlátásunkat, mert a mennyei és a földi összetartoznak.

„Mi hajlamosak vagyunk ketté szakítani az evangélium két jelenetét. Fent vannak a kiválasztott bennfentesek, ott van a ragyogás, az isteni szózat egyeduralma, a nyugalom, a lélekbe markoló csend, ahol eltűnnek még a mellékszereplők is, és a középen csak Jézus van egyedül. Lent pedig ott van a sötét színekkel festett árnyék-világ, az emberi tehetetlenség, a sokaság nyugtalansága, a becsapott apa és a beteg gyermek” – mondta.

Hangsúlyozta, Isten Jézus Krisztusban megjelent dicsősége azonban mindkettőt beragyogja. Megváltónk egy tengelybe állította a mennyeit és a földit, s amikor a Krisztus dicsősége helyreáll, akkor ott változás, gyógyulás, jó cselekedet születik.

Hozzátette, Isten Krisztusban megjelent dicsősége helyre állítja az imádság rangját is. Jézust egy őszinte közbenjáró ima várja: »Légy segítségünkre, könyörülj rajtunk, hiszek, de segíts a hitetlenségemen!«

Fekete Károly kiemelte, a hitetlenül hívő édesapának az alakja és a megrendítő segélykiáltása ma különösen jelentős, hiszen olyan világban élünk, amikor a hívő ember is a hitetlenség kísértésében él.

„Amikor a tanult, az öröklött, a rutinos hit biztonsága megrendül bennünk, akkor van a legnagyobb esélyünk arra, hogy Jézushoz kiáltva, személyes, átütő, erőteljes hit ébredjen bennünk” – fogalmazott.

„Az érkező Krisztusnak valóban nincs lehetetlen. Beteljesül: a hit legyőzi a lehetetlent! Ez ad reménységet arra, hogy Isten Krisztusban megjelent dicsősége helyre állítja a hitetlen nemzedéket és újra Isten népévé teszi” – mondta a püspök.

Sőt Jézusnak éppen a hitetlen nemzedékhez van sürgős küldetése – tette hozzá. Odamegy közéjük, mert nélküle mindannyian reménytelen helyzetben vannak.

„Ezért döntő az ajánlat: »Őt hallgassátok!« A Jézushoz kötő hit erejéből bármilyen kicsiny mennyiségnek hihetetlen feszítő ereje van ebben a világban és a nyomorúság, a versengés, a kudarc, a kiábrándultság és a tehetetlenség gyógyítója” – zárta szavait a püspök.

A Nagytemplom mögött felállított színpad teljesen megtelt, az alkalmon ugyanis összevont református kórus szolgált. Felemelő volt, hogy gyermekek és felnőttek közösen énekeltek, dicsérték az Urat.

Bűneink megvallása, hitünk megerősítése és Hadházi Tamás esperes úrvacsorai tanítása után a gyülekezet az Emlékkert nyolc különböző pontján vehette magához a kenyeret és a bort. Ezzel egyidőben külön gyermekistentisztelettel is készültek, a Debreceni Református Kollégium Dísztermében Kubinyiné Mikó Ágnes várta a kicsiket, hogy együtt imádkozzanak.

A napot a Magyar Örökség-díjas együttes, a Credo zárta, akik kárpátaljai, felvidéki és erdélyi költők megzenésített verseivel ajándékoztak meg bennünket, éteri muzsikával töltötték be Debrecen szívét az esti órákban.

Írta: Szilágyi Szilvia
Fotózta: Miskolczi János