Lelkészbeiktatás a Jó Pásztor vasárnapján

A Jó Pásztor vasárnapján, április 23-án került sor Nagyné Bakó Katalin lelkipásztor ünnepélyes beiktatására Berettyóújfalu Szentmárton városrészének református templomában.

Az ünnepi alkalmon Fekete Károly hirdetett igét. A tiszántúli püspök János evangéliuma 10. részének 11-18. versét ajánlotta a figyelmünkbe. János evangélistának köszönhetjük, hogy megörökítette, hogyan iktatja be a feltámadt Krisztus Pétert a pásztori hivatalába. Ez a húsvét utáni történet előképe minden lelkipásztor beiktatásának, mert minden lelkipásztori megbízatást meg kell előzzön egy vallomás, hogy a vallomást kövesse a megbízatás, és a megbízott rácsodálkozzon, hogy nem akárki a megbízó, a küldetést adó Úr.

„Jó példa erre a Péternek szegezett kérdés, mert jött egy nap a Péter életében, amikor háromszor tagadta meg Mesterét. Félt megvallani, ezért úgy érezte alkalmatlan a Krisztus Király soraiban való szolgálatra és kilépett. Az első csodálatos halfogásnál Jézus előléptette őt halászból emberek halászává, Simonból Péterré formálta, új nevet és új életet kapott, és felvezette Galileából Jeruzsálembe. A tagadás után azonban Péter lefokozta magát: visszamegy halászni, újra Simonnak tekinti magát és önkéntes száműzetésbe vonul, vissza a régi életébe és belemenekül a munkába. De Jézus nem tudja ezt elnézni. Péter háromszorosan is lehetőséget kap a vallomásra.”

Mint mondta, azért kell a lelkipásztornak megjárni a vizsgaidőszakokat, néhány gyülekezetet, mert akkor számot tud vetni azzal, hogy mi is telik tőle. Sokkal reálisabban látja magát, Krisztus egyházát és sokkal valóságosabban érzékeli a feladatokat ezután – magyarázta.

Kiemelte, mindent lehet szeretni, de Isten szeretetének a rangjának az első helyre egyik sem törhet.

„Isten nem akarja kizárni az életünkből, a mi szeretetünk tárgyait, a szeretendő személyeket, de szeretné, hogy jól szeressünk, egyiket se istenítsük, egyiket se bálványozzuk, még az életet, a családot, a házastársat, a gyermeket, az anyaszentegyházat, de még a Szentírást sem, mert mi nem a könyvet imádjuk, hanem az élő Istent” – ezzel az üzenettel, s a jó pásztor ismérveivel engedte szolgálatára a püspök Nagyné Bakó Katalint.

A lelkipásztort Tóth Tibor bihari esperes iktatta be szolgálatába. A gyülekezet nevében Balláné Veres Ilona gondnok köszöntötte a lelkészt, és átadta a gyülekezet ajándékát, egy új palástot. Ezután a palástos lelkipásztorok fejezték ki jókívánságaikat egy-egy szívhez szóló igei köszöntéssel.

Nagyné Bakó Katalin beiktatott lelkipásztor igehirdetése jól kiegészítette a tiszántúli püspök szavait, hiszen a lelkipásztor asszony a 103. zsoltár első tizenkét versét olvasta, ami, ahogyan fogalmazott, Isten jóságának himnusza, az Istent dicsérő ember hálaadása.

„A zsoltáros személyesen megtapasztalja Isten bűnbocsájtó szeretetét, de nem reked meg dicsérete és hálaadása az egyéni élet keretei között, hanem azon túlmutat, egy egyetemes jellegű himnusszá magasztosul a hangja és már Izrael és az egész emberiség történetében is meglátja és dicsőíti Isten üdvösségét” – magyarázta.

Mint mondta, amikor a zsidó nép Istent dicsérte, mindig felelevenítették, hogyan Isten szabadította meg őket a rabszolgasorból, és hogyan vezette be őket az ígéret földjére. A pusztai vándorlást gyakran hasonlítjuk az emberi életutakhoz, hiszen van egy kiindulási pont, aztán hosszabb és rövidebb vándorutak, életszakaszok jönnek, és egy cél, ahova szeretnénk megérkezni.

„A zsoltáros egyes számban ír, de mégis a miénk is ez a zsoltár, egy örömüzenet, mert Istentől sosem azt kapjuk, amit megérdemlünk, mindig többet, mindig szebbet, mindig valami mást. Ezek a sorok minket is arra buzdítanak, hogy hálát adjunk. A zsoltáros fel is ráz minket, buzdít, hogy ne feledkezzünk meg Isten jótéteményeiről, mert sokat köszönhetünk neki, például, hogy mennyire szeret bennünket. Amilyen magasan van az ég a földtől, olyan nagy a szeretete, de nem akar emlékezni a bűneinkre” – hirdette a lelkipásztor, majd Ravasz László szavaival zárta az igehirdetést: „Csak a hálás ember lehet boldog, csak a hálás ember elégedett ember, csak a hálás ember egyensúlyozott lélek.”

Az igehirdetést záró imádság után Tóth Tibor esperes megnyitotta a nyilvános presbiteri gyűlést, amelynek napirendi pontja az egyházi és világi képviselők köszöntései, illetve a lelkipásztori válasz meghallgatása volt. A frissen beiktatott lelkipásztort a tiszántúli püspök mellett az egykori törökszentmiklósi mentor-lelkipásztora, Szabó József köszöntötte, őt követte a szolgálati elődök, dr. Kovács Krisztián teológiai tanár és Kovács-Győri Zsuzsa lelkipásztor áldáskívánása és Muraközi Zoltán polgármester köszöntése.