Emberfeletti szolgálatokról emlékeztünk meg a Hittudományi Egyetemen

A Debreceni Református Hittudományi Egyetem „Missio et Oikodome” Intézete és a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség Missziói Bizottsága konferenciát rendezett és missziói napokat tartott 2023. március 25-én szombaton és 26-án vasárnap abból az alkalomból, hogy ebben az évben emlékezünk meg Molnár Mária misszionárius mártírhalálának 80. évfordulójáról.

Molnár Mária református diakonissza, ápolónő volt, aki 1927 és 1943 között a Csendes-óceáni Mánusz és Pitilu szigeteken (ma: Pápua Új-Guinea) végzett egészségügyi és hittérítői szolgálatot a német Liebenzelli Missziós Társaság misszionáriusaként. A második világháború alatt is szolgálati helyén maradt majd japán fogságba esett és 1943 március 17-én kivégezték.

A konferencián az előadók arra keresték a választ, hogy milyen üzenetet hordoz a mai egyház és társadalom számára azoknak a személyeknek a tevékenysége, akik missziói szolgálatban voltak.

Az ökumenikus konferencián Fekete Károly tiszántúli püspök tartott áhítatot. A püspök Ézsaiás próféta könyve 42. részének 1-4. verseit olvasta. Mint Molnár Mária napról napra bizonyította, hogy hasonlóvá tud alakulni ahhoz a Krisztus-archoz, amit Ézsaiás próféta is megrajzolt.

„Isten arra vár, hogy mikor rajzolódik ki az a néhány vonás mirajtunk, ami kirajzolódott Molnár Márián és azokon a misszionáriusokon, akikről a konferencia előadásain is szó lesz. Nádszálnyi életünk állandó veszélynek van kitéve, de a kereszt Krisztusa támaszt nyújt, zsinórmértéket biztosít, átölel és összefog, nem enged minket összezuhanni” – hangsúlyozta.

Mint mondta, egy olyan korban élünk, amikor a világ a sztárokra figyel, nem a mártírokra.

„A sztárolt embert a sztárcsinálók találják ki és építik fel, a mártír épül és épít. A sztárolt ember a reflektorfénybe tart, a mártír azonban a belső fényre figyel” – nyomatékosította.

Gonda László, a Tiszántúli Református Egyházkerület külügyi és ökumenikus referense úgy fogalmazott, a Molnár Máriára irányuló különleges figyelem két dolognak köszönhető, az egyik az, hogy korábban a magyar reformátusság kismértékben vette ki részét a külmisszióból, azaz a nem keresztény népek közötti evangélium terjesztéséből, ezért amikor mégis voltak magyar református misszionáriusok, akik kiutaztak távoli vidékekre és ott segítettek a helyi lakosoknak, arra felfigyeltek az emberek. A másik ok, ami miatt különös figyelem irányul rá, az egy tragikus eseményhez kötődik. Molnár Mária a mai Pápua Új-Guinea területén lévő szigeteken szolgált és a második világháború idején is a helyén maradt, nem menekült el. A megszálló japán hadsereg elfoglalta a szigetet, fogságba ejtette és érthetetlen okokból kivégezték, ez éppen 80 éve történt. Ennek a híre eljutott Magyarországra és sokan példaként tekintettek Molnár Máriára, aki kitartott a végsőkig a szolgálata mellett, vállalva a halált.

Dr. Nagy Alice úgy fogalmazott, hogy Molnár Máriát három dolog tette különlegessé: univerzális szolgálattevő volt, aki már gyerekkorában misszionáriusok történetein nőtt fel, rendkívül bátor volt és a két világháború közötti nehéz időszakban is képes volt összefogni a gyülekezeteket.

„Amikor beszélt, megnyílt az ég és a láthatatlan világ tárult fel” – fogalmazott.

„Számos alkalommal jártam Indonéziában és találkoztam magyar misszionáriusok tevékenységének a nyomaival” – ezt már Kubassek János, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója mesélte.

A legnagyobb élményt az jelentette számára, hogy Flores szigetén személyes kapcsolatba került Krump Tamás szerzetes atyával, aki 1962-től egy keresztény iskolát működtetett, létrehozta a Szent István középiskolát és templomot.

„Egy keresztény iskola a világ legnépesebb muszlim országában, melyet magyar atyák hoztak létre – csodálatos élmény volt ezt látni” – magyarázta.

Mint mondta, két okból szerette volna a misszionáriusok történetét közreadni.

„Az életpéldájuk okán, hogy mit lehet tenni másokért nagyon nehéz körülmények között, sokszor reménytelen helyzetben, a másik ok: érzékeltetni, hogy nekünk, magyaroknak milyen nagyszerű embereink vannak, akik a világ e távoli vidékein dolgoznak minden anyagi megfontolás nélkül. Magyarország soha nem volt gyarmati ország, nem volt gyarmattartó hatalom, a tudósaink, kutatóink, misszionáriusaink nem azért mentek, hogy más népeket leigázzanak. Mindig azért mentek, hogy segítsenek, tegyék a dolgukat. Külön élmény volt számomra látni, hogy az indonéz gyerekek milyen mérhetetlen szeretettel és rajongással vették körül Tamás atyát, akinek a neve fogalommá vált. Kérdeztem, mit jelent nekik Szent István, hiszen iskolájuk nevét róla kapták. Azt válaszolták: Szent István egy távoli ország királya volt, aki szerette a népét és akit a népe is szeretett, Tamás atya is ott született és Tamás atya is szereti Szent Istvánt, mi meg szeretjük Tamás atyát – ilyen egyszerű – magyarázta Kubassek János.

Hangsúlyozta, az a szellemiség, amit az iskolában kapnak, a gyerekek viselkedésén is tükröződik: a semmiből való teremtés csodáját élhetik át a misszionáriusok munkájának jóvoltából.

„Nagytudású, végtelen elhivatottságú emberek, akik Isten szeretetét a mindennapok során sugározzák az emberek felé, nem értékelik túl soha önmagukat, nem állítják reflektorfénybe soha a tevékenységüket, de világszerte megbecsülést váltanak ki. Ennek a munkának az eredményeit itthon is érezhetjük” – fogalmazott.

A fent említett misszionáriusokon túl a konferencián szó esett még Füredi Kamilla baptista misszionáriusról, aki Afrikában szolgált és ugyancsak életét vesztette a szent ügyért. Tevékenységéről egykori csoporttársa, dr. Mészáros Kálmán egyetemi tanár, a Baptista Teológiai Akadémia rektora számolt be. Dr. Czeglédy Mária, a tiszántúli Nőszövetség elnöke családi történteken keresztül elevenített fel néhány epizódot Molnár Máriáról, aki nagyapja, Czeglédi Sándor gyülekezetéből indult el missziói útjára. Sajgó Szabolcs, a Párbeszéd Házának igazgatója és Cséke Zsolt geográfus, filmrendező Zimmermann István és Menyhárt László, Mozambikban szolgált jezsuita misszionáriusokról emlékezett meg. Dr. Simon Hermann, a liebenzelli Nemzetközi Főiskola tudományos munkatársa a Liebenzelli Misszió munkájáról, míg Török András, a Molnár Mária Külmissziói Alapítvány tevékenységéről tartott előadást.

A konferencia zárásaként a résztvevők Cséke Zsolt Miszisz doktor – Molnár Mária magyar misszionárius a kannibálok szigetén című filmjét nézték meg.

A missziós nap vasárnap is folytatódott. A Debreceni Református Nagytemplomban Dr. Simon Hermann hirdetett igét, majd Derencsényi Zsuzsanna diakonissza és Magi István, a Molnár Mária Külmissziói Alapítvány titkára megnyitotta azt a kiállítást, ami Molnár Mária hagyatékát mutatja be.

A diakonissza úgy fogalmazott, a kiállítás áttekintést kíván nyújtani Molnár Mária szolgálatának helyszíneiről, s annak is bizonyságát adja, hogy miként állt helyt azokon a területeken, ahová az isteni gondviselés parancsolta.