Békesség-óhajtás

Békesség-óhajtást verselt meg a XIX. század kezdetén Virág Benedek költeménye: „Szállj le felséges palotád egéből, Béke! … Szállj le! s vigasztald meg az árvaságot, / Béke, mennyeknek koronás leánya! / Haj! sok országok szava kér, jelenj meg Már valahára.”

A napóleoni háborúk kora elmúlt, de a békesség-óhajtás azóta is megmaradt. Szinte mindnyájan áldozatul esünk a személyes kapcsolataink kis világát folytonosan károsító békétlenségnek. Mintha a magánéletben is csak váltogatnák egymást a hadiállapotok és a fegyverszünetek, s a békesség csupán óhajtás maradna... Krisztus a szív békéjét kínálja követőinek a Hegyi Beszédben: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (Mt 5,9) Ezért bátran óhajtsuk csak a békességet, amely a belső zavarokkal teli életeket megnyugtatja.

Jézus Krisztus, Békesség Fejedelme! Hozzád fordulunk lelki csendességért és harmóniáért, hogy kisimult érzésekkel legyünk mi is a békességalakítás nagykövetei. A Te békességed adjon erőt nekünk odaállni a békétlen, háborgó, egymásra acsarkodó emberek mellé, hogy csökkenjen a harag, az indulat, a gyűlölet, és a Te békességedben oldódjanak meg egyéni, családi, nemzeti és nemzetközi feszültségeink. Ámen.