Kedves Testvéreim!

A mai nappal ráfordultunk a karácsony hetére. Adventi koszorúnkon már minden gyertya kicsiny lángja lobog, tegnap az utolsót is meggyújtottuk. Itt vagyunk a hajrában, még van egy kis idő elkészíteni mindent a tervek szerint az ünnep érkezéséig. Még van lehetőség arra is, hogy lélekben is készüljünk karácsony áldott ünnepére.
Mai napon Isten jósága kerül elénk a Szentírás lapjairól. A Zsoltárok könyvét előszeretettel olvassák az emberek akár olyankor is, amikor Istenhez menekülnek harcaik közepette. Talán már találkoztunk ezzel a megállapítással máshol is: jó az Úr! Jó hozzá kiáltani minden élethelyzetben, akkor is, ha bizony valamitől menekülünk.

A zsoltár írója mindezt megtapasztalta. Azon túl pedig, hogy megtapasztalta, tovább is adta. Bizonyságot tett róla mind Isten előtt, mind pedig az emberek, a gyülekezet színe előtt. Ez a központi gondolat, ez a bizonyságtétel: Jó az Úr, és boldog az, aki bármikor mehet elé. Milyen sok biztatást rejt magában ez a bizonyosság!

Keresztyén Testvéreim! Az elmúlt hetekben, advent szép napjaiban tapasztaltuk mindezt? Életünk során bármikor is jutottunk erre a következtetésre? Akkor arra bátorít ma mindnyájunkat az Úr, hogy adjuk mindezt tovább. Mondjuk el, és mutassuk meg a környezetünknek, mindenkinek, aki keresi az Urat, aki kutatja, hogyan tud életünk egyedüli Urához, Jézus Krisztushoz menekülni. Készüljünk együtt ebben a pár napban a Megváltó születésére, úgy is, hogy bizonyságot teszünk arról, milyen jó Vele élni, és járni az életünk útján. Egy szívvel tudjuk majd zengeni a 403. dicséretünket: „Jer, mindnyájan örüljünk, és szívünkben vigadjunk, mert született Úr Jézus Nekünk.”

Moldovan Krisztina