„Megkérdezték tőlem, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, mire én azt válaszoltam, hogy boldog.” – mondta egy alkalommal a világhírűvé vált énekes, John Lennon. A boldogság utáni vágy ott él ma is az emberek szívében, jól tükrözi ezt a jókívánságaink kifejezésére használt szókincsünk is. „Boldog születésnapot!”, „Sok boldogságot!”, „Boldog karácsonyt!” – mondjuk egymásnak nagy életesemények és ünnepek alkalmával. Ebbe az egy szóba – boldog - igyekszünk belesűríteni minden emberileg elképzelhető jót. A boldogság ugyanis, az értelmező szótár szerint nem más, mint a gondoktól, bajoktól mentes élet, a hiánytalanság, hibátlanság, más szóval a tökéletesség állapota. Milyen jól hangzik! Nem csoda, hogy mindenki erre vágyik – gondolhatjuk. A tapasztalataink azonban rögtön észhez térítenek: ilyen nincs, ez az állapot nem elérhető, ne is álmodozzunk!

Az ige (Zsolt 65,5) mégis boldog emberről beszél. Csakhogy van egy döntő különbség: a zsoltáríró számol egy fontos „szereplővel”, az élő Istennel, ugyanis így szól: „Boldog, akit kiválasztasz, és közeledbe engedsz…” A zsoltáros nem azt mondja, hogy boldog az az ember, akit soha nem ér baj, akinek mindene megvan, akinek mindig minden sikerül… sorolhatnánk a példákat tovább. Nem, a zsoltáríró nem a körülményekre összpontosít, hanem Istenre. Mintha azt mondaná, hogy az ember boldogságának a forrása nem más, mint Isten jelenléte. A választott nép életében Isten jelen van, s az ebből fakad minden áldás. A zsoltár szavai először csak Izrael népét szólították meg, hiszen ők voltak a „kiválasztott ember” speciális helyzetében: erőt meríthettek a tudatból, hogy bármi éri őket, bármilyen mostohák is a körülmények, nem maradtak egyedül, van Istenük.

Mi, keresztyén emberek pedig boldogok lehetünk, mert a válaszfal leomlott, Isten Krisztusban megnyitotta a határokat, egészen közel jött hozzánk, hogy mi is közeledhessünk Hozzá. Ezért nem üresen csendülnek fel ma számunkra ennek a zsoltárnak a szavai. Ez az advent nem csendes. Minden oldalról vészjósló hírek hangzanak, körülfog a kétség, bizonytalanság. Lehetünk boldogok ilyen időkben? A zsoltár perspektívaváltásra hív bennünket. Bizonytalan körülményeink között felmutatja a biztos pontot. A körülményeink miatt való kesergés helyett átirányítja a figyelmünket kiváltságunkra: Isten Krisztusban lehajolt hozzánk, hogy mi is, mindenkor közeledhessünk Hozzá. Ez a kölcsönösség, ez a személyes kapcsolat lehet a mi boldogságunk forrása ebben az adventben is, és életünk minden napján.

Bohus-Kiss Ingrid