Rendszerüzenet

Adventi kalendárium

2024. június 24.

„Boldog, akit kiválasztasz és közeledbe engedsz, hogy udvaraidban lakozzék. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével.” Zsolt 65,5



„Megkérdezték tőlem, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, mire én azt válaszoltam, hogy boldog.” – mondta egy alkalommal a világhírűvé vált énekes, John Lennon. A boldogság utáni vágy ott él ma is az emberek szívében, jól tükrözi ezt a jókívánságaink kifejezésére használt szókincsünk is. „Boldog születésnapot!”, „Sok boldogságot!”, „Boldog karácsonyt!” – mondjuk egymásnak nagy életesemények és ünnepek alkalmával. Ebbe az egy szóba – boldog - igyekszünk belesűríteni minden emberileg elképzelhető jót. A boldogság ugyanis, az értelmező szótár szerint nem más, mint a gondoktól, bajoktól mentes élet, a hiánytalanság, hibátlanság, más szóval a tökéletesség állapota. Milyen jól hangzik! Nem csoda, hogy mindenki erre vágyik – gondolhatjuk. A tapasztalataink azonban rögtön észhez térítenek: ilyen nincs, ez az állapot nem elérhető, ne is álmodozzunk!

Az ige (Zsolt 65,5) mégis boldog emberről beszél. Csakhogy van egy döntő különbség: a zsoltáríró számol egy fontos „szereplővel”, az élő Istennel, ugyanis így szól: „Boldog, akit kiválasztasz, és közeledbe engedsz…” A zsoltáros nem azt mondja, hogy boldog az az ember, akit soha nem ér baj, akinek mindene megvan, akinek mindig minden sikerül… sorolhatnánk a példákat tovább. Nem, a zsoltáríró nem a körülményekre összpontosít, hanem Istenre. Mintha azt mondaná, hogy az ember boldogságának a forrása nem más, mint Isten jelenléte. A választott nép életében Isten jelen van, s az ebből fakad minden áldás. A zsoltár szavai először csak Izrael népét szólították meg, hiszen ők voltak a „kiválasztott ember” speciális helyzetében: erőt meríthettek a tudatból, hogy bármi éri őket, bármilyen mostohák is a körülmények, nem maradtak egyedül, van Istenük.

Mi, keresztyén emberek pedig boldogok lehetünk, mert a válaszfal leomlott, Isten Krisztusban megnyitotta a határokat, egészen közel jött hozzánk, hogy mi is közeledhessünk Hozzá. Ezért nem üresen csendülnek fel ma számunkra ennek a zsoltárnak a szavai. Ez az advent nem csendes. Minden oldalról vészjósló hírek hangzanak, körülfog a kétség, bizonytalanság. Lehetünk boldogok ilyen időkben? A zsoltár perspektívaváltásra hív bennünket. Bizonytalan körülményeink között felmutatja a biztos pontot. A körülményeink miatt való kesergés helyett átirányítja a figyelmünket kiváltságunkra: Isten Krisztusban lehajolt hozzánk, hogy mi is, mindenkor közeledhessünk Hozzá. Ez a kölcsönösség, ez a személyes kapcsolat lehet a mi boldogságunk forrása ebben az adventben is, és életünk minden napján.

Bohus-Kiss Ingrid