Advent Konyáron

Az esztári és konyári roma testvérekkel közösen töltöttük a délutánt, ahol egymás köszöntése után Choi Jong Kwan dél-koreai tiszteletes vezetésével, énekszóval dicsőítettük az Urat. Ezt követően Gregussné Buzás Irén missziói lelkész hirdetett igét felidézve, hogy Lukács evangélista hogyan örökítette meg a Jézus és a Keresztelő János születése kapcsán kapott ígéreteket.

Számomra az utóbbi években felértékelődött az adventi ünnepkör és az arra való készülődés. A mindennapokban gyakran elbizonytalanodok, és egyedül érzem magam a legjobb barátaim, vagy családom között is. Ezért is volt jó hallani a bátorító és reményteljes szavakat, melyeket Gabriel arkangyal mondott Zakariásnak: „Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed…” és Máriának: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél!”, „mert az Istennek semmi sem lehetetlen.” Ezek az ígéretek szíven ütöttek, mint egy húszéves fiatalt, aki vágyik jobban megismerni Istent, és az ő útjait, keresi a jövendőbeli feleségét, a társát.

Az egyetemi élet sok időt, energiát és odafigyelést kivesz az életemből, kimerít lelkileg és gyakran érnek támadások mind az órákon, mind a szünetekben. Áldom az Urat a missziós közösségért, a roma testvérekért, és az itt rám bízott feladatokért. Amikor hozzájuk megyek, úgy érzem magam, mint aki hazatért. „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” Az idősebbekre már majdnem, mint saját nagyszüleimre tekintek fel. A fiatalokra, a gyerekekre, pedig mint saját édestestvéreimre nézek, a legkisebbekre, pedig már lassan, mint saját gyermekeimre, akiket próbálok ellátni tanácsokkal. Közöttük egyszerre feledkezek meg a világi gondjaimról, és egyszerre teszem le mind bűneimet, vágyaimat, és örömömet, hálámat az Isten elé. Immáron két éve gitározok, és lassan két éve aktívan vállalok zenei szolgálatot a misszió különböző rendezvényein, ahogy ezt a konyári alkalmon is megtettem.

Visszakanyarodva az adventi alkalomra, öröm volt látni, ahogy a testvérek, gyermekek és felnőttek együtt, vagy egyedül, a maguk módján szorgosan és gondosan készítik el a saját adventi koszorújukat. A koszorúk alapjait és díszeit Szanyiné Marika néni virágkötő készítette el számunkra korábban, és örömmel segítettek azoknak, akik rászorultak.
Ha már adventi koszorú, akkor kötelességem beszélni az adventről, és megemlíteni a négy gyertyát is, melyek mind szimbólumok. Az advent eljövetelt jelent. Hétköznapi jelentésben a karácsonyt várjuk, viszont a hívő ember nemcsak ezt várja, hanem Krisztus eljövetelét, visszatérését is. A gyertyák sokak által elfelejtett jelentésére Gregussné Buzás Irén lelkésznő hívta fel a figyelmünket, ezzel is bővítve a tudásunkat.

Az első gyertya a hitet jelképezi. Egy hívő ember számára a legfontosabb dolog a hit, mely pajzsként is szolgál számunkra. A második gyertya a reményt szimbolizálja. Gyakran mi magunk sem reménykedünk, és beleesünk a negatív próféciák szórásába, elfelejtünk bízni Istenben, és az ő erejében. A harmadik gyertya az örömnek a jelképe. Számunkra a legnagyobb öröm Jézus áldozathozatala és feltámadása. Hiszen miatta bocsáttattak meg a vétkeink. Ő az, aki miatt lehet örök életünk. A negyedik, s egyben az utolsó gyertya a szeretet szimbóluma. Ennek meggyújtásakor fontos megemlékeznünk arról, hogy Isten hamarabb szeretett minket, minthogy mi szerettük volna őt. Ő az, aki elküldte Jézust több, mint kétezer évvel ezelőtt értünk is, és ő adta számunkra is a szeretet feladatát: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”

Az alkalmat egy közös vacsorával zártuk le, melyet egy nehéz, de mégis örömteli búcsú követett, annak fényében, hogy mindenki lelkiekben feltöltődve mehetett haza.

Szöveg: Ujj Barnabás önkéntes munkatárs

A fotók Konyáron, a bagaméri és a bodaszőlői adventi hitmélyítő alkalmon készültek.