Tizenhat új lelkész az egyház szolgálatában
„Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok.”
Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke Pál apostol Efézusiakhoz írt levele alapján hirdetett igét október 22-én a lelkészszentelő ünnepi istentiszteleten.
Ritka jelenet a térden mondott imádság az Újszövetségben, de mindig kitüntetett pillanatok testhelyzete, igazi testbeszéd a szavak nyomatékosítására – hangsúlyozta Fekete Károly. „Így látjuk térdelve Jézust a Gecsemánéban (Lk 24,41), Istvánt vértanúsága előtt (ApCsel 7,60) és Pétert Joppéban Tábita életre kelése előtt (ApCsel 9,40). Térden látjuk őket, teljes önátadásban a legnagyobb hatalomnak, Istennek.
Egyházunk rendje szerint nálunk is ritka a térdelés – tette hozzá a püspök. Mindössze három szertartásban kötelező térdet hajtani Isten előtt: a konfirmációkor, a püspökszentelés alkalmával és a lelkészszentelés liturgiájában.
„A térdhajtás annak kifejezése, hogy Isten nagyságrendekkel nagyobb, mint az ember vagy az emberi tekintélyek. Az Atya előtt meghajló térd, a hódolat, az Isten előtti alázat az igazán emberhez illő pozíció. Mi magunk soha nem kerülhetünk vele egy szintre, szemmagasságba, mert Ő a mindenség királya. Csak Ő ereszkedhet le és fordulhat hozzánk, és csak Ő emelhet bennünket magához, mint Atyánk.” – fogalmazott.
A Nagytemplomban tizenhat lelkész térdelt le az Úr nagysága előtt és vette át oklevelét. A szombati ünnepi istentiszteleten indították őket útjukra elöljáróik, hogy ezentúl lelkipásztorként felelősséggel, áldással végezzék szolgálatukat gyülekezetükben.
„Krisztusnak levele vagytok, nem tintával, hanem az élő Istennek lelkével írva, mindezeknél fogva elhatározta kérésetek teljesítését.” – fogalmazott dr. Fazakas Gergely Tamás presbiteri főjegyző, mielőtt bemutatta a friss lelkészeket.
Idén Bohus-Kiss Ingrid Csenge, Csorvássy Zsófia Fruzsina, Dicső Melinda, Kiss Eszter, Koi Eszter, Koós Mátyás Csanád, Moldovan Krisztina, Stefania Móré, Csaba Nagy Ilona, Némethné Juhász Bettina, Paczári-Pongor Melinda, Porcsné Papp Zsófia, Szakadáti Károly, Tóth-Gyóllai Dániel, Varga-Kovács Mária, Vekerdi János Gábor kérelmezték lelkipásztorrá szentelésüket, amelyről az azt megelőző egyházkerületi közgyűlésen döntöttek.
„Legyen ez az óra megszentelődésetek órája, nemcsak úgy, hogy mi szentelünk föl titeket, hanem úgy is, hogy szánjátok oda egész valótokat szent és Istennek kedves áldozatul, hogy majd szolgálatotok által mindazokat is megszentelje az Úr, akik közé kibocsátunk most titeket” – ezekkel a szavakkal hívta eskütételre Püski Lajos főjegyző az újdonsült lelkipásztorokat.
A már felszentelt lelkipásztorok nevében Koós Mátyás Csanád mondott imát:
„Megköszönjük őseink hűségét, az előttünk járt nemzedékek szép példáját, szüleinket és lelkipásztorainkat, a professzorokat és mindazokat, akik eddigi életutunkon segítettek. Könyörgünk a Magyarországi Református Egyházért. Kiváltképpen azokért a gyülekezetekért és intézményekért, ahol szolgálni fogunk. Adj áldást, előmenetelt, hogy a gyülekezetek az igehirdetés és a diakónia szolgálata által bizonyságot tegyenek a Te országod eljöveteléről” - kérte.
Ritka jelenet a térden mondott imádság az Újszövetségben, de mindig kitüntetett pillanatok testhelyzete, igazi testbeszéd a szavak nyomatékosítására – hangsúlyozta Fekete Károly. „Így látjuk térdelve Jézust a Gecsemánéban (Lk 24,41), Istvánt vértanúsága előtt (ApCsel 7,60) és Pétert Joppéban Tábita életre kelése előtt (ApCsel 9,40). Térden látjuk őket, teljes önátadásban a legnagyobb hatalomnak, Istennek.
Egyházunk rendje szerint nálunk is ritka a térdelés – tette hozzá a püspök. Mindössze három szertartásban kötelező térdet hajtani Isten előtt: a konfirmációkor, a püspökszentelés alkalmával és a lelkészszentelés liturgiájában.
„A térdhajtás annak kifejezése, hogy Isten nagyságrendekkel nagyobb, mint az ember vagy az emberi tekintélyek. Az Atya előtt meghajló térd, a hódolat, az Isten előtti alázat az igazán emberhez illő pozíció. Mi magunk soha nem kerülhetünk vele egy szintre, szemmagasságba, mert Ő a mindenség királya. Csak Ő ereszkedhet le és fordulhat hozzánk, és csak Ő emelhet bennünket magához, mint Atyánk.” – fogalmazott.
A Nagytemplomban tizenhat lelkész térdelt le az Úr nagysága előtt és vette át oklevelét. A szombati ünnepi istentiszteleten indították őket útjukra elöljáróik, hogy ezentúl lelkipásztorként felelősséggel, áldással végezzék szolgálatukat gyülekezetükben.
„Krisztusnak levele vagytok, nem tintával, hanem az élő Istennek lelkével írva, mindezeknél fogva elhatározta kérésetek teljesítését.” – fogalmazott dr. Fazakas Gergely Tamás presbiteri főjegyző, mielőtt bemutatta a friss lelkészeket.
Idén Bohus-Kiss Ingrid Csenge, Csorvássy Zsófia Fruzsina, Dicső Melinda, Kiss Eszter, Koi Eszter, Koós Mátyás Csanád, Moldovan Krisztina, Stefania Móré, Csaba Nagy Ilona, Némethné Juhász Bettina, Paczári-Pongor Melinda, Porcsné Papp Zsófia, Szakadáti Károly, Tóth-Gyóllai Dániel, Varga-Kovács Mária, Vekerdi János Gábor kérelmezték lelkipásztorrá szentelésüket, amelyről az azt megelőző egyházkerületi közgyűlésen döntöttek.
„Legyen ez az óra megszentelődésetek órája, nemcsak úgy, hogy mi szentelünk föl titeket, hanem úgy is, hogy szánjátok oda egész valótokat szent és Istennek kedves áldozatul, hogy majd szolgálatotok által mindazokat is megszentelje az Úr, akik közé kibocsátunk most titeket” – ezekkel a szavakkal hívta eskütételre Püski Lajos főjegyző az újdonsült lelkipásztorokat.
A már felszentelt lelkipásztorok nevében Koós Mátyás Csanád mondott imát:
„Megköszönjük őseink hűségét, az előttünk járt nemzedékek szép példáját, szüleinket és lelkipásztorainkat, a professzorokat és mindazokat, akik eddigi életutunkon segítettek. Könyörgünk a Magyarországi Református Egyházért. Kiváltképpen azokért a gyülekezetekért és intézményekért, ahol szolgálni fogunk. Adj áldást, előmenetelt, hogy a gyülekezetek az igehirdetés és a diakónia szolgálata által bizonyságot tegyenek a Te országod eljöveteléről” - kérte.
Az istentiszteleten adták át a református köznevelésért járó elismerő okleveleket is. A Tiszántúli Református Egyházkerület Pedagógiai-díját vette át Dr. Mokbelné Dr. Bacsa Éva, Eszenyi Balázs, Kertes Lászlóné, Buka László, valamint Tóthné Mohos Erika. Kisné Bor Emília, Ilyés Gábor pedig a Tiszántúli Református Köznevelésért elismerő oklevet vették át – így volt teljes az ünnep.
Tiszántúli Református Egyházkerület