Csendeshetet tartottak Berekfürdőn
Szeptember 26-án Sipos Péter István előadásával kezdődött a Szatmári Református Egyházmegye Berekfürdői Csendeshete.
A minden évben megszervezett alkalmon idén is teltház volt, összesen 125-en vettek részt. A kezdő előadáson a ‘hit’ volt a téma. “Az igaz hit ismeret, amelynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az ő igéjében nekünk kijelentett…” (HK 21. kérdés-felelet).
Ezt követően Takaró Tamás nyugalmazott esperes evangelizációs szolgálatával folytatódott az este. Dániel próféta könyvéből vett igeszakasz alapján arról beszélt, hogy ott van Isten előtt minden, és semmi sincs amiről ő ne tudna. “De Dániel eltökélé az ő szívében, hogy nem fertőzteti meg magát…” (Dániel 1,8).
Az alkalmakon a lelkészekből verbuválódott (Bogya Kis Áron, Dajka Csaba, Sipos Péter István és Szabó Béla) zenekar kísérte az énekeket, felcsendült több dicséret az új énekeskönyvükből is.
A második nap reggelét Szalay Kont esperes úr imaközösséggel indította, ahol együtt imádkoztak Istenhez, hogy áldja meg az ott tartózkodásukat, a lelki-testi épülésünket és persze fohászkodtak az otthoniakért is. A délelőtt további részében folytatódott az evangelizációs szolgálat és az előadássorozat.
A délutánokon a testi felüdülés volt a főszerepben, és a legtöbben ki is használták a helyi termálfürdő lehetőségeit. Akik nem szerettek volna fürödni, imasétára kaptak meghívást, ahol a boldogmondások magyarázata után együtt imádkoztak a békéért.
Az esti alkalmakat a testvér-egyházmegye, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye lelkészei tartották.
Érezni lehetett a Mindenható Isten áldását az együttléteken és idén is szomorú megállapítása volt a hét lezárásának, hogy gyorsan eltelt az öt nap. A záró alkalmat úrvacsorai közösségben tartották, ami méginkább erősítette azt, hogy mindannyian egyenlők vagyunk, Isten gyermekei.
Ezt követően Takaró Tamás nyugalmazott esperes evangelizációs szolgálatával folytatódott az este. Dániel próféta könyvéből vett igeszakasz alapján arról beszélt, hogy ott van Isten előtt minden, és semmi sincs amiről ő ne tudna. “De Dániel eltökélé az ő szívében, hogy nem fertőzteti meg magát…” (Dániel 1,8).
Az alkalmakon a lelkészekből verbuválódott (Bogya Kis Áron, Dajka Csaba, Sipos Péter István és Szabó Béla) zenekar kísérte az énekeket, felcsendült több dicséret az új énekeskönyvükből is.
A második nap reggelét Szalay Kont esperes úr imaközösséggel indította, ahol együtt imádkoztak Istenhez, hogy áldja meg az ott tartózkodásukat, a lelki-testi épülésünket és persze fohászkodtak az otthoniakért is. A délelőtt további részében folytatódott az evangelizációs szolgálat és az előadássorozat.
A délutánokon a testi felüdülés volt a főszerepben, és a legtöbben ki is használták a helyi termálfürdő lehetőségeit. Akik nem szerettek volna fürödni, imasétára kaptak meghívást, ahol a boldogmondások magyarázata után együtt imádkoztak a békéért.
Az esti alkalmakat a testvér-egyházmegye, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye lelkészei tartották.
Érezni lehetett a Mindenható Isten áldását az együttléteken és idén is szomorú megállapítása volt a hét lezárásának, hogy gyorsan eltelt az öt nap. A záró alkalmat úrvacsorai közösségben tartották, ami méginkább erősítette azt, hogy mindannyian egyenlők vagyunk, Isten gyermekei.
Tiszántúli Református Egyházkerület