Hála az Isten-védte kenyerünkért

 

Kedves Ünneplők!

Beregsuránynál, a háborús menekülteket befogadó állomáson magam is önkénteskedtem. Számolatlanul készítettük a szendvicseket. Többedmagammal „gépsort alkottunk”, de nem lélektelenül dolgoztunk. Az odakínálás, meg a kiosztás közben láttam a kinyújtott felnőtt és gyermekkezeket, akik törődött, fáradt, gyanakvóan várakozó tekintettel átvették a kenyeret és hálásan megették. Nem egy hússal gazdagon töltött pitát, vagy egy átharaphatatlanul megtömött hamburgert kaptak, csak egy szendvicset… De a menekülésben levőknek a szerény táplálék a túlélés kenyerévé vált. A közösségvállalás és a másikkal törődés emberi gesztusa által szinte megdicsőültek ezek a szendvicsek. A találkozásokat átjárta a szeretet nyelvjárása és mindenki értett mindent és mindenkit.  

Azóta még súlyosabb számomra a Miatyánk többesszáma, amikor „a MI – mindennapi kenyerünket” kérjük (Mt 6,11), hiszen akkor a nélkülöző másik ember kenyér-hiányát is imádságunkba foglaljuk. Isten ebben a kérdésben is alapvető szolidaritást vár el tőlünk, és várja, hogy kiegészítsük a mondatot: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, miképpen mi is adunk azoknak, akik tőlünk kérnek.” (Holger Finze-Michaelsen)

A mögöttünk lévő két és fél év fokozatosan szorít bennünket a kenyér komolyanvételére, mert láthatóan körülvettek bennünket a kenyér ellenségei: az erőszakosság, az önzőség, az akarnokság, az irigység, a hatalom- és birtoklásvágy, amelyek testet öltenek a háború, az infláció, a válság, a járvány és az aszály jeleiben. Kiújul, előtör és kárt okoz hol az egyik, hol a másik.

Ma, 2022 újkenyér ünnepén az Élet Istene, mint a kenyér védelmezője szólal meg, és szeretne minket a mindennapi kenyér ellenségeinek oldaláról, a kártékony életpusztítók táborából kihívni és átállítani az életre segítő, kenyeret adók seregébe, akik meghallják és megcselekszik a prófétai szót: „Oszd meg kenyeredet az éhezővel” (Ézs 58,7), azaz tápláld életre őket.

A mindennapi kenyeret védelmező Isten nem csak egy virágkarneválnyi időre akarja kiterjeszteni az újkenyér ünnepét, és nem csak nálunk, hanem azokra is ki akarja terjeszteni, akik rettegésben és veszélyben töltik napjaikat, azoknak is adni akar, akiket otthonukból és életükből kitaszítottak, azokat is áldani akarja, akik óvóhelyeket építenek iskoláik mellé, hogy szeptemberben új tanévet kezdhessenek, és azok mellé is odaszegődik, akik elszakadni kényszerültek szüleiktől, gyermeküktől, házastársuktól, testvéreiktől, barátaiktól és jövendőt keresve útrakeltek idegenbe. Azokat is táplálni akarja vigasztalásával, akik elveszítették szerettüket a harcokban bármely oldalon, és a gyász keserűsége emészti őket, akik lelki-testi sebesülést szenvedtek, akikben kitörölhetetlenül nyomot hagy a szörnyű kegyetlenkedés, és elszenvedői lettek a gyűlölet pusztításának.  

Az új kenyérrel emlékezetet bennünket a mi kenyéradó Istenünk a kiengesztelődésre, a megbocsátásra, a békességalakításra. Annak az új világnak a titkát hordozza az új kenyér, amely a hétköznapok egyszerűségében is hirdeti a kegyelem és a megváltás igazságát, Isten életre tápláló jóságát.

Legyen dicséret és dicsősség a Szentháromság Istennek, hogy a válságok miatti kiszolgáltatottságunk közepette is asztalt terített magyar népünknek! Hála az Isten-védte kenyerünkért! Legyen az Ő áldása rajtunk és a MI mindennapi kenyerünkön!  

Istennek népe: Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet! Ámen.

Fekete Károly

Fotó: Miskolczi János