Átvisz - Imádság szívességért
Ó, Istenem!
Vajon én teszek szívességet Neked, amikor megszólítalak téged – vagy Te teszel szívességet nekem azzal, hogy meghallgatsz engem?
Bár, jobban belegondolva – ez talán nem is számít, miközben hozzád imádkozom!
Mert manapság nem mindennapi dolog, hogy időt fordítunk az egymásra való odafigyelésre: ebben az egyre szívtelenebbé váló világban igazán nagy kincs minden szívesség – mindegy, hogy azt én kapom, vagy én adom.
Szinte már kézzel foghatóan tapasztalom, hogy a családomban, a lakóközösségemben, a munkahelyemen, a gyülekezetemben és a baráti körömben egyre nehezebben teszünk és fogadunk el szívességet egymás között.
Pedig Pünkösdkor olyan nagy örömmel ünnepeltem a Szentlélek kitöltetését, hogy abban csaknem magam is részesedtem.
Ennek ellenére olyan éretlen még az életemben mindenféle Lélek gyümölcse, hiába köszöntött be a nyár.
Az első gondolatom, hogy ez nyilván a Te hibád – aztán ahogyan taposom az utamat, lépésről lépésre egyre inkább rájövök, hogy az én szívemmel van a baj.
Valami, ott legbelül, mindig megszólal, amikor szívességet próbálok tenni: „Ugyan már, hiszen ezzel te leszel kevesebb! Úgyis elmarad a viszonzás! Nem érdemli meg!”
És ez a hang akkor is befolyásol engem, amikor szívességet próbálok elfogadni: „Biztosan hátsó szándékkal közelít feléd! Akar tőled valamit, amit majd adósságként fog behajtani! Senkinek sem jó dolog tartozni!”
Bármennyire is küzdök – van, hogy ez az ismeretlen ismerős eléri a célját és a bennem élő óember szavára hallgatok.
De az is előfordul, hogy a Te Lelked szívességre indít engem: egy jó szóra, egy kedves gesztusra, egy érintésre, amit ajándékként csomagolva adok át és fogadok el.
Ilyenkor az egész világ más színben tündöklik előttem: könnyebb a felkelés meg az elindulás, egyszerűbb a munkavégzés és a hazatérés, édesebb még az álom is.
Arra az érzésre szavak sincsenek, amikor a folyton megüresedő életem megtelik a szívességből fakadó jókedvvel.
Ezért hát imádkozom Hozzád, és arra kérlek: segíts, hogy egyre gyakrabban engedjek teret az odabent munkálkodó Lelkednek, és ezáltal egyre több szívesség tarkítsa az elszürkülő mindennapokat.
Hiszem, hogy ez a szívesség nekem is a hasznomra válik, és országodat is csak tovább építi.
Atyám, légy szíves hozzám, és tégy szívessé engem! Ámen