Pünkösdi áhítat

ApCsel 2,17-18

Kedves Testvéreim!

Péter apostol a pünkösdi eseményeket összekötötte Jóel próféta szavaival, aki azt mondta:

„Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak.”

Az első pünkösd ünnepén Péter apostol kétszer is, nyomatékosítva mondja prédikációjában: kitöltök Lelkemből. Isten nem spórolt a pünkösdi Lélekkel: volt mit kitölteni, mégpedig bőséges áradással. Istenből gazdagon árad a Lélek ereje. Nincs probléma a mennyiséggel: minden halandóra gondolt és minden halandónak jut belőle. 
Isten nem spórol a pünkösdi Lélek minőségi hatásával sem: prófétálásra ösztönöz, mert Isten közli akaratát, és akik meghallják, azok továbbadják azt, azok eligazító szót tudnak mondani, vagyis eligazító szavukkal válnak prófétává. Részesülnek Isten vezetésében, ezért elkezdik látni az irányvonalat, és már nem sodródnak, nem tévelyegnek, nem tántorognak, hanem másokat is határozottan tudnak útba igazítani. Augustinus egyházatya mondta egykor: „Nem azért szólunk, mert tudunk beszélni, hanem azért, mert nem tudunk hallgatni.” A prófétálás tehát nem jövendölés, hanem evangélium, a feltámadott Krisztus miatt hitelesített beszéd, erőteljes és igaz szó.

A Szentlélek kifog mindannyiunkon, mert nem kedveli sem a kiábrándult, sem a közömbös keresztyéneket, ezért mindkét rossz irányon változtatni akar életkortól, korosztálytól függetlenül. Kiábrándulttá sok minden tehet, de aki úgy érzi, hogy már kimerítette a lehetőségeit, már túl van mindenen, már nem érdemes élni, az akár hány éves is, úgy viselkedik, mint egy vénség. A közömbösök tábora sem kicsi, mert az általános kedvetlenség – megint csak életkortól függetlenül, akárhány éves az ember, még a fiataltól is elveszi az életkedvet.

Isten a Lélek kitöltésével új korszakot kezdett és feltámasztja az életkedvet minden irányban. Átalakítja a szokványos megítélést. Eddig az ifjak álmodtak, és a vének prófétáltak, a szolgák pedig hallgattak, hiszen nem ők voltak a megmondó emberek, nekik a csöndes, szó nélküli végrehajtás volt a feladatuk. A Szentlélek azonban új távlatokat nyit, új színt ad az életnek, új lendülettel ajándékoz meg. Ezért fontos, hogy nekünk arra van ígéretünk, hogy „Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak.” Vagyis elindul a változtatás, aminek a tettese a Szentlélek, Aki nem rombolja le az életkereteket, nem mossa össze a korosztályokat, hanem lelket lehel beléjük. Megváltoztatja a halandó ember megszokott képét és feltölt olyan égi erőkkel, amelyek más jellemzőkkel és új személyiségjegyekkel ajándékoznak meg.

A látásnélküliség, illetve az álmodozók valós és virtuális világot létrehozó igyekezetében az egyetlen normális és reményteli előretekintést az álomlátó vének és a látással bíró ifjak egymásra találása és összekapaszkodása adhatja meg. Elgépiesedett, statisztikai adatokkal határolt, agyonracionalizált korunkban azt üzeni nekünk az ige, hogy szükség van az egész embert foglalkoztató, fantáziadús változásra. Nem kivétel ez alól az egyház sem. Több érzelmet, több fantáziát az egyházi életünkbe! Pünkösd ígérete is ez.

Egyházi életünkben sem tűrhetjük a fásultságot, a közönyt, az unalmas egyformaságot, a sablonosságot. Ahol van látás, ott hevesebben dobban a szív, megpezsdül az élet, ott emberek találnak rá egymásra, mint testvérre, ott gazdag sokféleség van és elkezd lüktetni az élet. Éppen ezért együtt, közösen kell a nemzedékeknek, fiataloknak és idősebbeknek a Lélek erőterébe jutni, és engedni, hogy találkozásaink, egymásra találásaink közben megtörténjen a Lélek kiáradása, mert az egyház pünkösdi életprogramjához elengedhetetlenül szükség van az álomlátó vénekre és a látással rendelkező ifjak nemzedékére. Mit érne a két fél külön-külön? Mit érne egyik csoport a másik nélkül? Az Egyháznak és az Egyház Urának mindannyiunkra szüksége van!

Kedves Testvéreim! Isten ma sem spórol a pünkösdi Lélek ajándékával, csak mi, ne árnyékoljuk le a sugárzását, ne akadályozzuk a hatását, ne torlaszoljuk el a Lélek áradásának útját!

A Léleknek elsőbbség jár, mert a Lélek az Egyház és az Élet éltetője:

Őbenne: a kozmosz fölemelkedik,

a feltámadott Krisztus itt van,

az Evangélium életerő,

az Egyház szentháromságos közösség,

a tekintély szabadító szolgálat,

a misszió Pünkösd,

az úrvacsora elővételezése a Mennyek Országának,

a Szentlélek erőterében a cselekedeteink méltókká válnak emberi küldetésünk betöltéséhez! Lélekkel teljes, áldott pünkösdi ünnepet kívánok minden kedves Testvéremnek! Ámen.