Liszt Ferenc - Via crucis

Liszt egész életében intenzíven foglalkozott az egyházi zenével; számos műve tanúskodik a valláshoz fűződő mély elköteleződéséről.

A mű nyitó és záró tételében felhangzik a református énekeskönyvünkből is ismert himnusz (Vexilla regis prodeunt / Királyi zászlók lobognak). E két tétel között haladunk végig a golgotai kereszt felé vezető út állomásain. Az út minden pontján egy-egy rövid orgona-meditáció hangzik el; ezeknek a zenéje rendkívül szűkszavú. Olyan, mint a nagy költők epigrammái: a leírt szavak sokkal kevesebbet mondanak, mint azok, melyeket e szavak mögé oda-gondolhatunk.

Ez a kompozíció egészen kivételes bepillantást enged Liszt gondolataiba. A Via crucis ugyanis nem egyszerű zenemű, inkább nevezhető egy mélyen hívő – és nagypéntek estéjén gondolataiba merülő – muzsikus-ember töprengéseinek.

Kun Rajmund - orgona
Andrássy György - bariton-szólók
a Kollégiumi Kántus
Arany János - karnagy

Fotó: Derencsényi István