Átvisz - Imádságok háborútól békéig - 19
A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában és a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumában tanuló diákok imádságai háborútól békéig.
Istenem!
Köszönöm neked, hogy vezetsz és oltalmazol minket ezekben a nehéz időkben, mint ahogyan vezetted és oltalmaztad őseinket is azokban a bajokban és nehézségekben melyek az ő idejükben nekik jutottak. A mi nemzedékünknek már jutott egy világjárvány és most egy háború, s ezek terhét néha nehéznek érezzük Te, aki az időnek és történelemnek is Ura vagy, mindig tudod, hogy mire van igazán szükségünk. Tudod, hogy nélküled, a te végtelen kegyelmed nélkül, csak por és hamu vagyunk. Kérünk téged légy velünk ezekben az időkben amikor a jövőre gondolni bizonytalan és nyomasztó.
Szeretnék ezekben a nehézségekkel, megpróbáltatásokkal teli időkben hálát adni neked, hogy igazgatod a mi életünket. Hogy kézben tartod azoknak a sorsát is, akik most szükséget szenvednek és otthonukat kényszerülnek elhagyni. a szomszédban zajló háború miatt. Add uram, hogy a menekülők menedéket, a katonák békét, az emberek megnyugvást, a vezetők pedig bölcsességet találjanak. Köszönöm, hogy azoknak, akik a határnál vagy menekültállomásokon dolgoznak. Add, hogy ezekben a napokban a saját gondjain ne takarják el azoknak a baját, akiknek ma sokkal nehezebb, mint nekünk. Add, hogy megértsük mit jelent az, hogy „A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.”
Mi most oly keveset tudunk tenni, de mégis rá vagyunk kényszerítve –belülről –, hogy ne teljen el úgy napunk, hogy nem gondolunk ezekre a szörnyűségekre. Amikor az ember tehetetlen te segítesz. Legyen neked dicsőség a menyben, és békesség itt a földön a jóakaratú embereknek! Ámen.