Átvisz - Imádságok háborútól békéig - 17
A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában és a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumában tanuló diákok imádságai háborútól békéig.
Istenem, olyan nehéz a nyüzsgő világban, a pánikkeltő hírek között bármit is gondolni. Hiszen ha kinézek az ablakon, csak a tavaszodó fákat látom és a csicsergő madarak énekét hallom. Olyan közel a vész, de mégis olyan távol… Baj-e Uram, ha hidegen hagy a helyzet? Baj, ha minden egyes alkalommal mikor a bátyáinkra tekintek, elönt a félelem?
Olyan különböző érzések kavarognak bennünk Istenem, de tudjuk-e mindannyian teljes szívből azt mondani, hogy a kezedben a sorsunk? A népem sorsa, a családomé, az enyém… Uram, könyörgök hozzád, hogy azok az emberek, akik félve kelnek fel és félve alszanak el, azok tudjanak megismerni téged, adj Uram nekik számos lehetőséget a veled való találkozásra. Vezesd őket olyan legelőkre, ahol megáldod őket. Hadd tapasztalhassák meg a végtelen nagy szeretetedet és irgalmadat.
Imádkozom a misszióban lévő testvéreinkért. Te adj nekik minden napi eledelt, amit tovább tudnak adni. Ne engedd, Uram, hogy kifáradjanak és kiégjenek vagy ellankadjanak, Te újítsd meg őket!
Hozzuk eléd az országok békéjét. Te tegyél rendet a kusza fonalak között, és így köszönöm neked hatalmas Istenem, hogy te mindent látsz és benned bízhatunk, te lehetsz a mi reményünk. Imádkozunk keresztény testvéreinkért a világ minden pontján, a háborúban, a közelben, az üldözésekben, hogy Te maradj mindannyiunk élete és öröme.
Hálás vagyok Uram, hogy várhatunk Téged, a tökéletest, ebben a romlott világban és elhívtál minket az örök menyegzőre, hogy veled ünnepelhessünk egy örök életre! Ámen.