Rendszerüzenet
2022. április 10.

Örömünnep-e virágvasárnap?

A böjti időszakban helyezkedik el, mégis leginkább örömünnepként tekintünk rá. Jézus halála előtti bevonulására emlékszünk virágvasárnap, amikor diadallal lépett be a város kapuján, mégis az őt éljenző tömeg nem sokkal később őrjöngve kérte, hogy feszítsék meg. A furcsa kettősség feloldásához Fekete Károlyt, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökét hívtuk segítségül.

Milyen szerepe van virágvasárnapnak a húsvét felé közelítésünkben?
Nem feledhetjük el, hogy virágvasárnap a böjti időszak része, a hatodik böjti vasárnap. Ezért semmiképpen sem szakíthatjuk ki ezt a napot a szenvedéstörténet eseménysorából. Nincs önállósága a virágvasárnapnak. Furcsa diadalmenet, szívfacsaró bevonulás, bosszantóan futó ünneplés volt mindaz, ami virágvasárnap történt. Összevegyült az éljenzés, a megrendülés, a harag, a sírás és a dicsőítés. Ezért vigyázni kell a felhőtlen örömünnep-jelleg kidomborításával, mert ez a kapuja a szenvedés nagyhetének. Jézus számára csupa kísértéssel teli nap volt ez. Megérinti-e a földi királyság lehetősége? Ellent tud-e állni a tömeg sodrásának? Mi lesz erősebb: a csodáltság vonzalma, vagy a megváltás visszahozhatatlan alkalma? Jézus mindezeket legyőzte és küldetésének teljesítésében visszafordíthatatlanul a célegyenesbe fordult.

Számos énekünkben énekeljük mi is a Zsoltár nyomán: „Hozsánna a Dávid Fiának”, ami a virágvasárnapi történet fontos eleme, hiszen az emberek is ezt kiáltották, amikor Jézus bevonult. Mit értünk pontosan a hozsánna szó alatt?
A „hozsanna” kifejezés első sorban segítségkérés, amely az idők során dicsőítő felkiáltássá fejlődött. Esedezés volt, amiből a messiásvárás öröméneke lett. Több fordítása is lehetséges: „Rajta, hát Uram, Isten, segíts meg!” (vö. Zsolt 118.) „Add meg az üdvösséget!” „Légy segítségünk!” „Légy üdvösségünk!” „Segíts, magasságban lakozó!” Jézusra nézve mindkét érzés – a segítségkérés és a dicsőítés is – létezhet egyszerre, mindkettőt várja, és párhuzamosan hallja is őket: a segítségkérés és a dicsőítés is kijár neki. Mivel neki adatott minden hatalom mennyen és földön, Ő az, aki tud és akar segíteni, és egyedül övé a dicsőség mennyen és földön.

Vajon miért lehet, hogy a húsvét előtti vasárnapot kiemelten a bevonulástörténetre emlékezésnek szenteljük, noha éppen azt mutatja meg, mennyire megbízhatatlan az ember: egyszer éljenez, másszor halált kíván?
Ha a virágvasárnap mellékszereplőire tekintünk, akkor lehet szégyenérzetünk, de a nap központi alakja Krisztus Király, mi őrá figyelünk. A messiási forgatókönyv miatt kell kiemelnünk ezt a napot, hiszen Jézus beteljesíti a Zakariás próféta által megírtakat: „Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.” (Zak 9,9) „Attól a naptól fogva nem lesz többé kereskedő a Seregek Urának házában.” (Zak 14,21) Jézus nemcsak szavával, hanem beszédes tetteivel, prófétai jeleivel a templomért szállt síkra. Mindazért, amit a templom, mint istentisztelet, a választott nép küldetésének, Isten köztük létének szimbóluma hordozott. Az Atya háza iránti féltő szeretet nem tűri el az istentisztelet hamisságát.

Mennyire örülhetünk felszabadultan virágvasárnap, néhány nappal nagypéntek előtt?
Ismerjük a történet folytatását, de nemcsak nagypéntekig látunk, hanem a történet csúcspontját is ismerjük, amikor a hét első napján feltámadt a halálon győzedelmeskedő Krisztus. Innen visszanézve kell megértenünk a virágvasárnap jelentőségét. Jézus Krisztus messiási titkából felragyog valami ezen a napon és ezzel is prófétai ígéretek teljesednek be, de ezek a jelek dialektikus feszültségben jelennek meg, ahogyan egyik énekünk mondja: „Jézus király, és magát annak vallja, de hogy királlyá tegyék, nem javallja”. Jézus Krisztusnak királyi igénye van. Ez az igény azonban csak a hit számára világos, mert ez olyan dicsőség, amelyik el van rejtve a mi szemeink elől. Jézus olyan király, aki inkább megtérésünkre, mint ünneplésünkre vár.

Hogyan létezhet bennünk egyszerre a bűnbánat és az öröm?
Az őszinte bűnbánatra kapott bűnbocsánat felszabadító örömöt okoz. A bűnbocsánat – egyedül Isten kegyelméből, Krisztus áldozatáért – a Szentlélek ajándéka. A bűn nagyságát a kegyelem fényében, mint megbocsátott bűnt ismerjük fel. A Krisztus igazságával megajándékozó kegyelem azt az evangéliumot hordozza, hogy Isten „háta mögé vetette” bűnös múltunkat, ezért örömmel és reménykedve tekinthetünk előre.

A nagyhét virágvasárnappal kezdődik és a Feltámadás napjával zárul. Mi a különbség a kétfajta – virágvasárnapi és húsvéti – ünneplésünk között?
Röviden, tömören leginkább egymásnak feszülő ellentétpárokkal tudom kifejezni e különbséget a kétféle ünneplés között. A virágvasárnapi bevonulásra rávetül a passió árnya, húsvétkor viszont a sír sötétjéből előtör a feltámadás fénye. Múló éljenzés emberi elvárásokkal virágvasárnap, a teljesített küldetés utáni örök megdicsőíttetés húsvétkor. Ambivalens király-csinálók sodrása a félreértett uralom jegyében Jeruzsálem utcáin virágvasárnap és a feltámasztó Atya Isten titokzatos őrségváltása a teljhatalom erejével Arimátiai József sírboltjánál. virágvasárnap a Békesség Fejedelmének mondunk hozsannát, húsvétkor az Élet Fejedelmének zengünk hallelúját. Virágvasárnap múló epizód a véges időben, húsvét folytatás az örökkévalóság végtelenségében. Ebben az irdatlan fesztávban képes gondolkodni, tenni, szeretni és hordozni az ember ügyét az Isten Fia. Ebben a hosszú távú megoldásban minden Krisztusban bízó ember rövid távú ügye is megoldást nyerhet. Ilyen Főpapunk, Főprófétánk és Királyunk nekünk a Megváltó Krisztus!

Forrás: reformatus.hu