Miért alusztok? - Böjti sorozat
Jézus kérdez - A Tiszántúli Református Egyházkerület böjti sorozata
Ige: „Miért alusztok?” (Lk 22,46)
Fáradtságunk, kimerülésünk, a történésekből való kimenekülésünk, esetleges közönyünk, mind-mind okai lehetnek az álomba merülésnek. Jellemző példa erre Jónás története, aki Isten és a neki adott feladata előli menekülésében a legnagyobb vihar közepette is békésen aluszik a hánykolódó hajó aljában. Menekül, és kilép a valóságból, a való világból.
Az evangélista leírásában is az alvó tanítványok jelennek meg, akik az imádkozás buzgósága helyett az alvás buzgóságában jártak elől. A kritikus pillanatokban kritikán aluli élethelyzetbe engedik magukat. Miközben Mesterük „véres verejtékkel” küzd, hogy az Atya akaratát beteljesítse, addig legközelebbi társai elengedik magukat és álomba szenderülnek. Netán hosszan fohászkodott Jézus, netán ennyire fárasztó volt a nap, talán nem is gondolták, hogy nekik van még valami feladatuk? A szomorúságba aludtak bele, olvassuk, meg talán abba, hogy esélytelenek és kilátástalanok abban a harcban, ami hamarosan Mesterükre és rájuk vár. Az utolsó vacsora asztalánál még arról folyik a vetélkedés, ki a nagyobb közöttük, pár óra múlva pedig kábultan ébrednek az eszméltető kérdésre – „Miért alusztok?”
Valóban, mire ez a szomorúság elnyomásából fakadó alvás? Akkor, ott, itt és most? Pedig a világ itt zajlik körülöttünk, milyen sokan vannak, akik vérük és verejtékük hullatásával küzdenek. Mások meg megelégedettségük teljes tudatával, „kanapé-kritikusként” szemlélik és méricskélik a történéseket. Ha nem is alszanak, a szó valóságos értelmében, de szellemi/lelki álomkórban szenvednek, nem törődve mi zajlik körülöttük.
Nagy altatás folyik a világban, ne láss, ne hallj, ne törődj másokkal, csak te számítasz. A Gonosz elszenderít, hogy ne lásd meg annak a Jézusnak a küzdelmét, aki másokért, érted is odaáldozta magát. Altatja a lelkiismereted – rád fér a pihenés, törődjön mindenki a maga sorsával.
Emberek, ébresztő, nagyhét van! Ha máskor nem, hát most szóljon hangosan az evangélium harsonája. Emberek, nem akármilyen történésre emlékszünk, és éljük át – volt valaki, aki az életét is odaadta érted. Érted? Értem? Érted! „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.”(Ef 5,14)
Kérdések tovább gondolásra:
1. Miért ez a szendergés?
2. Érted-e a jézusi kérdést?
Javasolt ének: 754. Egy szív érettem dobogott
https://enekeskonyv.reformatus.hu/digitalis-reformatus-enekeskonyv/enek/448/
Dr. Kocsis Attila
Kelet-magyarországi Református Gyermekvédelmi Központ