Miről beszélgettek egymással útközben? - Böjti sorozat
A Tiszántúli Református Egyházkerület Böjti sorozata
Ige: „Ő pedig így szólt hozzájuk: Miről beszélgettek egymással útközben? Erre szomorúan megálltak.” (Lk 24,17)
Beszélgetve gyorsabban telik az idő, pedig a beszéd meglassítja a léptet. Ők nem azért társalognak, hogy kitöltsék az űrt a gyalogút kacskaringóiban. Mehetnének néma fájdalommal is. De nincs értés, nincs megnyugvás, csak rémület, csalódás és reménytelenség. Megnyílik a száj, és felszínre tör a szív mélye. „…és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.” Két traumatizált barát igyekszik feldolgozni a felfoghatatlant. Beszélnek kettesben a széthasított reményről. Egy jövevény szegődik melléjük, aki semmiről se hallott még. Hogyan lehetséges ez? „…és együtt ment velük.” „Miről beszélgettek egymással útközben?” Hol volt eddig ez a gyütt-mönt? „Te vagy az egyetlen (…), aki nem tudod?” Kezdik elölről a gondolatok visszagombolyítását. És akkor megszólal az idegen, és mondja, és magyarázza, és érvel. Kérdések sorjáznak, hevülnek a szavak és a szívek. Válaszok egymásnak feszülnek, vagy egymás mellé simulnak, összegabalyodnak, egymást súrolják, szilánkok pattannak le a mázból. Mire Emmausba érnek, az érvek tükörsimára csiszolják az Igazságot. „vette a kenyeret, megáldotta, megtörte…” Roppan a kenyér, recsegnek-ropognak a világ eresztékei. Íme, az élet kenyere! Az Igazság egy pillanatra felvillan, majd elillan. Ő az! Így kellett lennie.
Et resurrexit tertia die.
Javasolt ének: 165. Irgalmazz, Úr Isten immáron énnékem
https://enekeskonyv.reformatus.hu/digitalis-reformatus-enekeskonyv/enek/107/
Kun Ildikó
Aranyossy Ágoston Református Óvoda és Általános Iskola, Hódmezővásárhely